Vasdiplomát kapott a telekesi Amál tanító néni – 65 éves szakmai tevékenységét ismeri el az oklevél - fotók

Amál tanító nénit – hiszen mindenki így ismeri őt a szülőfalujában – az életéről kérdeztük.

– Telekesen születtem, és igaz, hogy 5., 6. és 7. osztályban (az 1947/48/49-es tanévben) más iskolába jártam, népi kollégiumba, a 8. osztályt megint Telekesen végeztem az 1850/51-es tanévben. Utána a Kőszegi Állami Tanítóképző Intézetben kerültem, ahonnan a gyakorlóévre Halastóra helyeztek ki 1955-ben. Egy évvel később képesítő vizsgát tettem és tanítói oklevelet szereztem. 1958-ban férjhez mentem, majd Veszprém megyében, Ajka-Csingervölgyben folytattam a pályámat tanítóként 1967-ig. Halimba lett a következő állomás, majd miután újból férjhez mentem, 1969-ben költöztem vissza a szülőfalumba, Telekesre. 1992-es nyugdíjazásomig itt tanítottam, utána újabb két évig a napközi otthonos csoportot vezettem– meséli.

Szóba kerül, hogy 1972-ben megszűnt a településen a felső tagozat, csak az alsó maradt. A helyi iskolában tanítóból könyvtáros, majd kultúros és a falu mindenese lett: Balázs Imrétől vette át a kultúros teendőket, közben a községi könyvtárosi feladatok is rá hárultak egészen 2006-ig. Ahhoz, hogy a feladatot megfelelően elláthassa, nyáron továbbképzésen kellett részt vennie. Közben 2005-ben meghalt a férje, rá egy évre mondott le a könyvtárról.

– Amikor aktív voltam, szakkörökbe hívtam a fiatalokat és a felnőtteket a kultúrházba. Sokat kézimunkáztunk, horgoltunk, kötöttünk, varrtunk. Színjátszókört és tánccsoportot szerveztem. 2006-tól 2022 decemberéig pedig a Telekesi Népdalkört vezettem – sorolja életének mozgatóit, mérföldköveit.

Hábencius Ferencné Antal Amália 2010-ben megkapta a Kultúra Lovagja címet – a méltatás szerint a közművelődés fejlesztéséért. A tanító néni a település kulturális életének középpontja volt. A Vas Megyei Közgyűlés elnöke emlékéremmel, Telekes pedig emlékplakettel ismerte el közösségfejlesztő, kultúraőrző tevékenységét.

Néhány éve Telekes a mi falunk című sok évnyi gyűjtőmunkával helytörténeti kötetet írt.

– Gazdag, aktív, mozgalmas életem volt. Úgy szoktam mondani, hogy minden lében kanál voltam, onnantól, hogy a saját falumba kerültem. Hitem szerint arra törekedtem, hogy minden gyerek olyan alapokat kapjon az iskolában, hogy az életben akárhová kerül, megállja a helyét. A falu megbecsült. Most sem vagyok magányos. A gyermekeim és a falubeliek is figyelnek rám.