Egyfecske: Különleges bánásmód

Hányszor fordul elő, hogy látunk valakit, aki elvileg előnyös helyzetben van, akivel kivételeznek, aki valamiben – úgy tűnik – többet kap, mint mások? Hányszor fogalmazódott meg bennünk az ítélet, miszerint az illető kivételezett? Hányszor érzékeltettük vele, hogy „VIP”, hogy „különleges” – persze a szó pejoratív értelmében? Mindezt úgy, hogy meg voltunk győződve elgondolásunk igazságáról. De vajon hányszor pillantottunk át az érem másik oldalára, hogy megértsük, vagy legalábbis megkíséreljük megérteni, mi történik valójában? Sokszor a kivételezett összetenné kezét-lábát, ha nem lenne szükség az egyedi bánásmódra, a megkülönböztetésre. Mindent megadna azért, hogy ne tűnjön ki a tömegből, hogy ne látszódjon úgy, bármiben is több, jobb jut neki, mint másnak. Mert a helyzete épp a kivételezettség miatt kiszolgáltatott, amit csak súlyosbítanak a „jóindulatú” megjegyzések, beszólások, kritikák. Mert valamiért azt gondoljuk, hogy aki látszólag kivételezett, minden esetben élvezi a helyzetét. De meglehet, hogy ennek pont az ellenkezője igaz, s szívesen átadná a stafétát egy rá irigykedő „másiknak”.