Mesélő podcast: Vas vármegyében hunyt el I. Béla magyar király

A Kőris-patak igazi vasi vízfolyásként ismeretes, amely a Vasszilvágy közelében fakadó forrásától kezdve Vát, Bögöt, Ölbő, Pósfa, Hegyfalu, Zsédeny, Vasegerszeg, Jákfa, Uraiújfalu, Nick, Répcelak, Csánig települések határait érintve torkollik a Répcébe. A kis folyóval kapcsolatban a nép ajkán számos, napjainkban is élő legenda ismeretes. A legismertebb közülük a patakot tápláló vát-szentkúti forrásról szóló, amely szerint a terület birtokosa, Nádasdy Tamás vadászat közben a vízbe gázoló koldus „látok, újra látok” kiáltásaira figyelt fel.

 Az illető elmondta, hogy akkor nyerte vissza a látását miután a víz a szemébe fröccsent. A főúr ekkor határozta el, hogy a csoda emlékére azon a helyen egy kápolnát építtet. Az 1721. augusztus 20-án felszentelt kápolna mellett épült fel a szervita szerzetesek kolostora. A patakkal kapcsolatos az a legenda is, hogy az ölbői római katolikus templom előtt álló barokk Nepomuki Szent János-szobrot a megáradt Kőris hullámai sodorták a faluba. Legújabban pedig azt olvashatjuk, hogy az 1063. szeptember 11-én elhunyt I. Béla király halála is a Kőris-pataknál következett be. I. Béla, az I. (Szent) István által megvakíttatott Vazul gyermeke, három évig ült Magyarország trónján. 

A koronát lengyelországi száműzetésből való hazatérése után, 1060-ban helyezték a fejére. A krónikák tudósításai „jó királyként” emlékeznek meg róla, aki erélyes fellépéssel leverte a Vata fia János által vezetett pogánylázadást, megalapította a szekszárdi bencés monostort, értékálló pénzt veretett, de uralkodását beárnyékolta a Salamon királlyal folytatott hatalmi harc. Bátyjának, I. Andrásnak alig 10 évesen királlyá koronázott fia, családjával IV. Henrik császárhoz menekült, és I. Béla hiába igyekezett békés viszonyt fenntartani a Német-Római Birodalommal, a német hadak 1063-ban, akárcsak a két évtizeddel korábbi trónviszály idején, Péter király hatalomra segítése ügyében, megindultak Magyarország ellen. I. Béla a védelem megszervezése érdekében Dömösre országgyűlést hívott össze, a tanácskozások során azonban a trón összeomlott alatta, és kis híján halálra zúzta őt.

 A súlyos állapotban lévő királyt a baleset után lóra ültették és a határon táborozó magyar csapatokhoz vitték. Az országot védő nyugati gyepűnek ezt a mocsaras szakaszát az őrzők a folyók és vízmosások szintjét szabályozó gátakkal, csatornákkal védték, és szükség szerint elárasztással akadályozták az ellenség vonulását. A király 960 éve, 1063. szeptember 11-én itt hunyt el. I. Béla halálának helyét a krónikák a Rába és Répce folyó között, a „Kyrisua” patak mellett jelölik meg, amelyet a történészek a Vas és Sopron vármegyék határán, a Kőris-patak torkolatának közelében, Nick és Répcelak között vélték megtalálni, amely a későbbiekben a Ják nemzetség birtoka volt.