Pemetem áztatója, likam bedugója - balladák, mesék, énekek Eszti nénitől

Voltak visszatérő vendégek, emellett egy népes győri csoport is csatlakozott a péntek esti programhoz. Eszti néni elsőként a tájházról beszélt, örömmel számolt be például arról, hogy pályázati forrásból megújulhatott a pitvar, amit kiköveztek - vagyis öregtéglával raktak le -, így most már nem az alsószeri tyúkok rúgják a port a területen. 
A tájház a legutóbbi Tökfesztivál óta több mindennel bővült: a negyedik helyiséget - ami korábban istálló volt - belakták, harminc darab festett tányér és több tucatnyi hímzett falvédő került a falakra, a gyönyörű bútorokat pedig a Völgyhídi Vásár állandó vendége, a 79 éves Garbera István bútorkészítő, népi iparművész ajánlotta fel berendezésként. 

Az első szobában továbbra is látogatható a Horváth János festőművész képeiből nyílt kiállítás, a szomszédos két helyiségben pedig Hegedűs Ildikó és néhai Hegedűs Péter gyűjteménye látható, többségében őrségi berendezési és használati tárgyak, ezeket ajándékként kapta a település.   
Eszti néni nem mulasztotta el, hogy az Őrség szellemi hagyatékából is idézzen. Előbb egy férjét gyászoló asszony siránkozását osztotta meg a jelenlévőkkel: Jaj nekem, jaj nekem, ki vet most má' be nekem. Pemetem áztatója, likam bedugója, ki lesz most má' nekem. Gyorsan jött a magyarázat az ízes beszéd után. Mielőtt még mindenki pajzán dologra gondolt volna, Eszti néni elmondta: az asszony valójában azon sajnálkozott, hogy ki segít neki majd ezentúl akkor, amikor a kemencében akar sütni. 

Két tanmese mellett egy szalafői gyökerű ballada is elhangzott, amit a jelenlévők együtt énekeltek Eszti nénivel. "Farkas Kati pogácsája, fincot rúgott a kályhában, hej, krinoli, kranoli, csiricsáré Farkas Kati, gyere ki. Nem szeretem az uramat, Kovács Sándor sógoromat, hej krinoli, kranoli, csiricsáré Farkas Kati, gyere ki.
Aztán következett a tökmagköpesztő tanóra a kultúrház nagytermében, nem mindennapi hangulatban, építve a közösséget.