Szárnyak és korpuszok az út mentén - Egy sor Szántó Piroska a Szombathelyi Képtár gyűjteményéből

A Szombathelyi Képtár hat korpuszábrázolást őriz Szántó Piroskától – aki életművének tekintélyes részét Szombathelynek ajándékozta –, ebből öt látható a szeptember 24-éig fönn maradó minitárlaton (egy az állandó kiállításban kapott helyet). – Az életműben több mint húsz Krisztus-ábrázolást regisztráltak – mondta a friss Cs. Szabó László-díjas Cebula Anna, a képtár igazgatója: – Az első pléh Krisztusra Szántó Piroska Szigligeten, a Szent  Mihály-dombon figyelt fel. 

A hatvanas évek második felében aztán már programszerűen kutatta a népi Krisztusokat az Alföldön, Szigligeten, Keszthelyen. „…meg sem lepődtem, amikor a dorozsmai úton, a legalföldibb Kiskunságban olyan tömött bajuszú, kun pofacsontú barna Krisztust láttam, mint aki most ballagott ki a legközelebbi tanyából, s alatta a kun, kék-fehér Mária, akár egy odavaló asszony, csak éppen mintha egy lepedőt borított volna magára a szemerkélő eső ellen – idézte magát Szántó Piroskát (aki írni is rendkívül plasztikusan, láttatóan tudott),  Golgota című kiállításának katalógusából.

Szommer Ildikó, az Ars Sacra Fesztiválhoz kapcsolódó szombathelyi, vasi programokat szervező Szent Márton Intézet igazgatója kiemelte: az Ars Sacra Fesztivál gyökerei a Párizs, Bécs, Brüsszel és Lisszabon után 2007-ben Budapesten megrendezett Városmisszióhoz nyúlnak vissza, az idén az országban nyolcvannyolc település csatlakozott az eseményhez, amely a kulturális örökség napjaihoz is kapcsolódik. 

Szántó Piroska öt olajképe szinte sajátos kálváriaként működik. Ha jobbról indulunk, 1968-tól 1984-ig jutunk. A Szőlőhegyi Krisztus földszínekben játszik, a Varjak és feszület pirosat kiált, A Nagy Krisztus-képen a fekete dominál, a Törött Krisztuson a bordó (alvadt vér?) szökik szembe, a Napszítta korpusz a sárga árnyalataival öleli körbe a gyermekrózsaszín testet. És mintha minden képen föltűnne egy kósza, fehér angyal – vagy legalább a szárnya suhogása. Vagy Szántó Piroska cigarettájának szárnyas-gomolygó füstje, amint a saját képtári kiállításának terében a legnagyobb közvetlenséggel interjút ad - valamikor a 90-es évek elején. "Pistáról nem beszélek" - szögezi le az elején - aztán végig nemrégiben elveszített férjéről, élete társáról, Vas Istvánról beszél.