Jó reggelt, Vas vármegye!

Kiskamaszként este még a piros vastag harisnyát, hozzá a kockás rakott szoknyát képzeli másnapi viseletnek, de alszik egyet a dologra, és reggel csak a kantáros farmert hajlandó felvenni, mert a szoknya – százszor mondta már – nem a stílusa. Ifjú hölgyként hosszan válogatja a ruhákat, tele a gardróbja és közben folyton panaszkodik, hogy nincs mit felvennie. Toporzékol a tükör előtt, ha nem azt látja, amit szeretne, kiszámíthatatlan és kiismerhetetlen még magamagának is. Az ötvenes éveiben nehéz esetnek, hangulatembernek mondják, akinek nem könnyű a kedvében járni a divatban sem. Az egyik percben lelkesedik egy darabért, a következőben megunja. A női szeszély igenis létezik – még habos süteményt is neveztek el róla.