Mesélő Podcast: Welther Károly a megye forradalmi vezetőjeként betartotta és betartatta a törvényeket

Welther Károly egy asztalos mester gyermekeként 1905. június 2-án, Kolozsváron született. 1929-ben szülővárosa egyetemén szerezte meg jogi diplomáját, ezt követően Dés városban folytatott ügyvédi gyakorlatot. A „Törekvés Közművelődési Egylet” és a városi sportegyesület vezetőségi tagjaként tevékenyen vett részt Dés város kulturális életében. 1940-ben választották meg Szolnok-Doboka vármegye tiszti ügyészének. Erdélyből, a második világháborús front közeledésekor családjával, Magyarországra menekült. 1944-ben érkezett Szombathelyre, lakása és ügyvédi irodája a Gyöngyös utca 5. sz. alatti házban volt. 1944 szeptemberétől Vas vármegye tiszti főügyésze tisztségét viselte, ahonnan 1949 júliusában egy belügyminiszteri határozat „rendelkezési állományba” helyezte. 1950 májusában választották Szombathely város tiszti ügyészévé és felvették a Szombathelyi Ügyvédi Munkaközösségbe. Rendkívül művelt, jó kedélyű, több nyelven beszélő, városszerte népszerű ember volt, aki az 1956-os forradalom kitörését követően a városi értelmiségiek kérésére, október 29-én elvállalta a Vas Megyei Nemzeti Bizottság elnöki posztját. 

Welther Károly a megye forradalmi vezetőjeként betartotta és betartatta a törvényeket. Jórészt neki köszönhető, hogy november 4-ig sem Szombathelyen, sem pedig a megyében nem történt vérontás. A forradalom leverése után – bár többen tanácsolták neki – nem szökött külföldre. Az elsők között tartóztatták le, és november 9-én az akkori Szovjetunió területére, Kárpátaljára hurcolták. Embertelen körülmények között, másfél hónapot töltött az egykori galíciai járási székhelynek, Kolomea városnak hadifogolytáborában, ahonnan decemberben Budapestre, a rákoskeresztúri börtönbe szállították. 1957. február 12-én tért haza Szombathelyre. Az életvidám, jó kedélyű embert a fogság alapvetően változtatta meg. Meghurcoltatásáról és börtönélményeiről senkinek sem beszélt. 

Fogolytársai elmondásából tudható, hogy a kihallgatások során mindent magára vállalt, senkire sem tett terhelő vallomást. Welther Károlyt a hatóságok szabadulását követően folyamatosan zaklatták. Az inzultusok és a lelki terror miatt – miután a besúgó szerepet nem vállalta – az öngyilkosságba menekült. Az 1957. február 28-án kiállított halotti anyakönyvi bejegyzés szerint a halálát „elvérzés” okozta. Nem sokkal bőbeszédűbb a vasúti vizsgálati jegyzőkönyv sem: „az áldozat, a 12.50-kor Győr útirányon át, Budapestre tartó személyvonat elé vetette magát, amely halálra gázolta.” Temetésére a Szentmárton utcai temetőben került sor. Felesége halála után, 1990-ben a jáki úti temetőben helyezték végső nyugalomra. Szombathely város önkormányzata a forradalom mártírjáról a rendszerváltozást követően, 1993-ban, utcát nevezett el.