Szombathely: a városjubileum évfordulóján

A Magyar Nemzeti Levéltár Vas Vármegyei Levéltára, a Savaria Múzeum, a Szily János Egyházmegyei Gyűjtemény és Látogatóközpont, valamint a Vasi Múzeumbarát Egylet közös szervezésében megvalósuló konferencia A jubiláló város – Ünnepi rendezvények 1943-ban Savaria alapításának emlékére címet kapta. 

Az eseményen Wimmer Roland, a Szombathelyi Egyházmegye gazdasági helynöke és Csapláros Andrea, a Savaria Múzeum igazgatója mondott köszöntőt. Mindketten az 1943-as év egyik legfontosabb momentumaként emlegették a Romkert megnyitását. Ezután Szalai András tolmácsolásában meghallgathattuk, dr. Tóth János miként képzelte el a száz évvel későbbi Szombathelyt, az „eszményi magyar várost” a Vasvármegye hasábjain 1943. szeptember 5-én megjelent írásában. 

A szerző képzeletében 2043-ra Szombathely akkorra már Vasszécsenytől Lukácsházáig terjed, a falvak szervesen hozzánőnek a városhoz, megalkotva „Nagyszombathelyt”. A 26 kilométer hosszú várost villamosvasút kapcsolja össze Kőszegtől Rumig. Felvirágzik a gyáripar, legcsodálatosabb díszítő jelzője mégis a parkok városa marad: a Gyöngyös-, a Perint- és az Arany-patak partján végig sétaút vezet, ezeket kisebb sétányok kötik össze a város összes parkjával – ezek közül mindben van játszótér és tejivócsarnok is. Kis csónakázótavak, mélyített parkok és függőkertek, múzeumok, szobrok és pergolák is megjelentek a vizualizált városképben. 

A konferencia első előadója, dr. Tóth Endre régész a romkerti feltárások kezdetéről beszélt. Rámutatott, Colonia Claudia Savaria 43-as megalapítása egy mesterségesen, Paulovics István régész által kijelölt dátum, ugyanis a pontos időpontról nincsenek hiteles adatok. Ami ismeretes, hogy a kolóniát Claudius császár alapította, akinek tisztában vagyunk az uralkodási idejével – Savaria megalapítását regnálásának kezdetére tették a korabeli régészek. A régészeti áttekintést követően dr. Melega Miklós A jubiláló város című kamarakiállítást mutatta be a megjelenteknek. 

A tárlókban az ünnepi év legfontosabb momentumait megörökítő emléktárgyak kaptak helyet mint grafikai ábrázolások; könyvészeti és sajtóanyagok (köztük a Vasvármegye jubileumi, 40 oldalas különszáma); a Kodály Zoltán vezényelte ünnepi koncertet megörökítő felvételek; a jubileumi, egyháztörténeti kiállítás emlékei; valamint Géfin Gyula Mészáros Hugó polgármesternek címzett köszönőlevele, melyben így emlékezett meg a jubileumi eseményekről: „Városunk történetének feledhetetlenül szép napjai voltak azok.” Látható még az egész napos, Szombathelyt bemutató rádióműsor és egy vívóverseny plakátja – a plakátok egységesen vörös-fehér színezetet kaptak, ugyanis egy 1890-es városi határozat úgy vélte, a város színeiként használt zöld és kék együtt ízléstelenül hat és „egyúttal nevetséges megjegyzések tárgyául is felhasználható”. 

A határozat egyúttal elrendelte a vörös-fehér színezet következetes használatát. Azt, hogy mi minden történt 1943-ban Szombathelyen, Bajzik Zsolt főlevéltáros idézte fel. Elmondta, hogy a trianoni döntést követően az 1930-as években Szombathely vezetése kereste a kiutat az elszigeteltségből, amire a megoldást a turizmus fellendítésében látták. Létrehoztak egy idegenforgalmi irodát, ami több mindennel is próbálkozott, végül a város római múltjában látták meg a legnagyobb vonzerőt. A rendezvények megszervezésének legfőbb motorja az 1942-ben frissen megválasztott polgármester – korábban kulturális tanácsnok – Mészáros Hugó volt, aki kulturális bizottságot alapított, ami több alkalommal is összeült ötletelés céljából. 

A jubileumi évre a bizottság tervei közt szerepelt egyebek mellett az ásatások végleges befejezése, a múzeum római tárának és kőtárának kiállítása, a Szent Kerény-templom végleges befejezése, Szombathely történetének leírása, Szent Quirin-szobor készítése, csónakház létesítése, sőt, még egy diadalív állíttatása is. Felmerült egy rádiónap megszervezése, egy könyvsorozat és az Írottkő folyóirat különszámának megjelentetése és egy film elkészítésének gondolata is. A szombathelyi sportegyesületek vezetői is ötleteltek, ők a római kapcsolatra való tekintettel olasz zenészeket, futballistákat, teniszezőket és ökölvívókat hívtak volna meg az ünnepi évben. 

Mint az az előadásból kiderült, mindezekből nem minden tudott megvalósulni. A jubileumi év kezdetén a város régi, szakrális fogadalmait újították meg. A Magyar Rádió július 9-én egy teljes napra kitelepült Szombathelyre, ahonnan nyolc órán át a várost bemutató műsort sugárzott. A rádióközvetítés hanganyaga nem, csupán két, a közvetítőkocsit ábrázoló fotó maradt fenn. A Romkertben hangversenyt vezényelt Kodály Zoltán, összeült az ünnepi közgyűlés, selyemből városzászlót készíttettek. Bajzik Zsolt elmondta azt is: a városvezetés Mussolinitől szeretett volna Claudius-szobrot kérni, ám ez nem jött össze, így meghagyták az utókornak, hogy törekedjenek egy, a császárnak emléket állító szobor elkészíttetésére. 

A sportegyesületek országos sporteseményeket hoztak a városba, ilyen volt például a Kisok (Középfokú Iskolák Sportköreinek Országos Központja) vívóversenye. Végezetül Kelbert Krisztina történész, muzeológus az október 22-én megtartott Asszonynapról tartott előadást. Mint elmondta, a szombathelyi nőegyesületek is szerettek volna bekapcsolódni az ünnepségsorozatba, ezt végül egy kongresszus megtartásával tették meg. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége Mészáros Hugóné elnökletével, a 22 szombathelyi női egyesület bevonásával dolgozta ki a nap programját. A kongresszusra meghívást kapott Vitéz Keresztes-Fischer Ferencné, az akkori belügyminiszter felesége, az Egyesült Női Tábor elnöke. A nap során beszédek hangzottak el, majd Vitéz Keresztes-Fischer Ferencné tartott előadást az országosan működő női szervezetek munkásságáról és a szombathelyi női szervezetek összefogását szorgalmazta.