Egyfecske: Csak döntés kérdése

Egy mondat napok óta itt visszhangzik a fejemben. A gondolat nem a sajátom, de a róla szóló elmélkedés már igen. „Szeretni valakit egyetlen döntés kérdése.” Így hangzik a kijelentés, ami milliónyi érzést, temérdek gondolatot hozott fel bennem. Szeretni döntés kérdése. Egy olyan döntésé, amihez aztán tarthatjuk magunkat. A szeretet elszánás kérdése. Annak a kérdése, hogy hajlandó vagyok-e a másikat szeretni. Mert szeretni olykor bitang nehéz. Mert szeretni olykor igazi gyötrelem. Mert a szeretet útján is akadnak akadályok. Viszont pont, hogy a szeretet az, ami támaszként, megnyugvásként szolgálhat. A szeretet az, ami a terhek cipelését megkönnyítheti, ami a súlyokat tollpihékké varázsolhatja. Várhatjuk, hogy majd a szeretet kialakul, hogy majd amikor a másik pont úgy szól, cselekszik, ahogy az szerintünk a legjobb, akkor majd a lángja égig lobban, s soha ki nem alszik. De akkor egy olyan délibábra vágyunk, ami mindörökké elérhetetlen marad. Mert előbb születik meg a döntés, hogy szeretek, mint hogy a tökéletesség a másik képében megjelenne. Ugyanakkor a szeretet nevében tűrni, elviselni sohasem kell, mert a szeretet nem vakság, hanem tisztán látás a remény fényében.