Jótékonysági vásárt tartottak Nemescsón Léna gyógyulásáért, 1 millió forintos felajánlás is érkezett - fotók

Egy emberként mozdultak meg egy jó ügyért a nemescsóiak. A faluházban, a jótékonysági nap helyszínén több mint harminc sütemény, kézműves termék, adventi, karácsonyi dísz, terítők, párnák közül választhattak a helyiek. Az árak jelképesek voltak ugyan, de mindenki kiegészíthette ezt a saját adományával. A befolyt összeget a három hónapos Molnár Léna gyógykezelésének támogatására fordítják.  

Molnár Tamás a feleségével, Marikával és két fiukkal, Kevinnel és Milánnal egy évvel ezelőtt költöztek Szombathelyről Nemescsóra egy kertes családi házba. Mindent saját maguk értek el, oldottak meg. Hamar beilleszkedtek, a helyiekre mindig számíthattak. Szép bizonyítéka volt ennek, amikor szombati ottjártunkkor két anyuka felajánlotta: szívesen vigyáznak a babakocsiban békésen szunyókáló Lénára, a szülők menjenek csak nyugodtan beszélgetni. A könyvtárszobába elkísért bennünket a hatéves Milán, a nagytesó, a hétéves Kevin addig inkább kint bandázott.  

– Marika várandósságának harmincadik hetéig éltük a kétgyerekes, de hamarosan nagycsaládossá váló családok minden reménnyel teli életét – mondja Molnár Tamás. Aztán amikor megtudtuk a genetikai vizsgálat eredményét, leforrázva éreztük magunkat. Kislányunk nagy valószínűséggel nyitott gerinccel, dongalábbal születik. Miért pont mi? Miért velünk történik mindez? Mit vétett a világról még semmit sem tudó, az anyukája pocakjában lévő Léna? – sorakoztak bennünk a kérdések. Tamás ekkor szinte észrevétlenül, gyengéden megfogja a mellette ülő felsége kezét. Könnycseppek jelennek meg a csillogó szemekben.  

– Eldöntöttük, hogy erősek leszünk, és végigmegyünk a Léna gyógyulásához vezető hosszú úton – teszi még hozzá Tamás, majd az anya veszi át szót.  

– A nyitott gerincet sikerült megműteni. A dongaláb már nagyobb feladat. Egy budapesti orvos megígérte nekünk, hogy teljesen helyrehozza Lénát. Hiszünk neki, bízunk benne. A napokban újabb konzultációra megyünk a fővárosba. Ha bekerülünk a programba, akkor első körben egy háromhetes intenzív terápia következik. Én ezen idő alatt az anyaszálláson lakhatok, amikor csak tudnak, meglátogathatnak bennünket a fiúk. Abban reménykedünk, mivel kislányunk a dongaláb esetében időben megkapja a fejlesztést, teljesebb életet. Reménykedünk benne, ha segédeszközzel is, de tud majd járni. Sok kezelés, vizsgálat, gyógytorna vár ránk, de nem adjuk fel!  

A bajokat tovább fokozza, hogy Lénánál fennáll egy agykamra tágulat kialakulásának a veszélye. 

– Amikor Léna sír, Kevinnel mindig viszünk neki cumit – nevetünk fel közösen az ekkora feloldódó Milán közbeszólására. Megtudjuk, Jézuskának még nem írt levelet, az biztos, hogy motort kér tőle, mert a motor jó dolog. A kisfiú határozottan megjegyzi: ha felnőnek a bátyjával, akkor mindenben vigyázni fognak majd a hugira – ezért kijelentésért meg is kapja az elismerő puszit az anyukájától.  

A jótékonysági gyűjtést Szerdahelyi-Bánó Irén polgármester kezdeményezte, a szervezésből aktívan kivette a részét.  

– Szombaton nem csupán egy jótékonysági akció volt falunkban, hanem igyekeztünk felhívni a családra a figyelmet, illetve bemutatni mekkora szíve van az összetartó közösségünknek – tette hozzá a szintén háromgyermekes polgármester. – Együtt képesek vagyunk átlépni a nehézségeken. Az önkéntesek szorgalmas munkájának köszönhetően több mint kilencszászezer forint gyűjt össze.  Az esemény hangulata meghitt és megható volt. Látva a sok könnyes arcot és segítők angyali gondoskodását elmondhatjuk, hogy ismét jót tettünk. Léna sajnos betegséggel küzd, a család ebben a nehéz küzdelemben a közösség összefogására, támogatására teljes mértékben számíthat – ígérte meg a faluvezető.  

Léna híre Gagyi Leventéhez is eljutott, aki családjával egymillió forint támogatást ajánlott fel. 

- Két kisgyermeket nevelünk mi is, így tudjuk, milyen rossz érzés, ha beteg a saját gyermekünk – mondta megkeresésünkre Gagyi Levente. – Nem volt kérdés, hogy most és a jövőben is számíthatnak a segítségünkre. A döntést közösen hoztuk meg. Bízom benne, hogy családunk támogatása is hozzájárul ahhoz, hogy Léna együtt játszhasson majd a testvéreivel.