Kell a hit, közösség, szeretet - Beszélgetés dr. Márfi Gyula nyugalmazott érsekkel

„Valaki mondja meg, hogyan kell élni / Apám azt mondta, ne bánts mást / Valaki látta, hogy bántottalak már / Valaki látta, hogy bántottál / Valaki mondja meg, miér’ vagyunk itt / Anyám azt mondta, hogy boldog légy / De anyám azt nem mondta, miér’ nem e földön / Anyám nem mondta, mondd, miért” – idézte az Adamis Anna által írt nagy sikerű és örök érvényű dalszöveget, s kérdések sorát Salamon Viktória, a rendezvényt szervező Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Szombathelyi Csoportjának elnöke. Az internetes keresésekben ma is vezető helyen szerepelnek az Istennel és a Jézussal kapcsolatos kérdések, állítások – mondta el. – Nem tudom, hogy azok, akik így kutatnak a vallásban, az Isten létével kapcsolatosan felmerülő kérdésekre adott internetes válasszal elégedettek-e, vagy egyáltalán tudják-e, hogy a válasz miről szól… Azt gondolom, mi most nagyon szerencsések vagyunk, hiszen a felmerülő nehéz kérdésekre sok hiteles választ tartalmazó könyvet tarthatunk a kezünkben – fogalmazott az elnök. Az Istenkeresés útjain című könyv harmadik, bővített kiadása készült el, éppen ezért a mostani kötetet érdemes összevetni a korábbi szövegekkel. Salamon Viktória három új fejezetet említett: 

A Bibliaolvasók figyelmébe, Az evangélium hitelességének kutatása, bemutatása és a Tízparancsolat címűre. – A könyv különlegessége, hogy érsek atya saját és sajátos teológiai gondolatai jelennek meg benne, amelyek természetesen a hit letéteményéhez kapcsolódnak. Arra biztatja olvasóit, hogy gondolkodjanak arról, mit hisznek és mit tudnak saját hitükről. Nem egy regényfolyamot olvasunk, kiválaszthatjuk azt a témát, ami leginkább érdekel bennünket – összegzett az elnök, hozzátéve, a könyvben istenes versek részletei, vagy az Isten után vágyódó ember keserű szavai is megjelennek. – Mindez élénkké, világossá, egészen életközelivé teszi a mondanivalót. 

Például Ady Endre, Juhász Gyula, Váci Mihály, József Attila, Tóth Árpád, Kosztolányi, Babits Mihály és mások verseit találhatjuk meg, és általuk érzelmileg is ráhangolódhatunk arra a témára, amelyet éppen olvasunk – adott ízelítőt dr. Márfi Gyula kötetéből Salamon Viktória. – Annyit hadd mondjak el a könyvről, hogy a megírása majdnem csecsemőkoromban kezdődött – ezt már magától a szerzőtől hallottuk. 

– Vallásosan neveltek a szüleim, egy igen apró Zala megyei faluban, amire azt szoktam mondani, Rio de Pördefölde. Jelenleg 81 lakosa van – kezdte története mesélését dr. Márfi Gyula, aki számára már kiskorában fontos volt a hit. – Annak a reménye, hogy a halál után a szüleimmel meg a szeretteinkkel együtt leszünk, és van Mennyország, számomra kezdettől fogva nagyon fontos volt. Csak az ateista iskolákban nem ezt tanították. Az újságokban nem ezt írták. 

Rádióban sem ezt hallottuk, meg amikor már volt tévénk, abban sem – elevenítette fel. A nyugalmazott érsek elmondása szerint hetedikes korában riadt fel arra az egyik éjszaka közepén: mi van, ha nekik van igazuk, és nincs Isten. Kételyeivel nem mert senkihez se fordulni, pap a közelben nem volt, így elkezdte magában összegyűjteni, megfogalmazni az istenérveket. Arra volt utalva, hogy elkezdjen gondolkodni, s a végén kialakult egy fajta kreativitás benne, hogy úgy mondja el a történeteket, ahogyan ő látja (s nem, ahogy az 1950-es években tanulta). – A művemben alapvető fogalom a mértéktartás. Ez az, ami segít bennünket abban is, hogy a látszólagos ellentéteket egységben lássuk – emelte ki dr. Márfi Gyula, aki példaként említette a kozmoszt, ami a Bibliában pozitív és negatív értelemben is megjelenik. Az Isten által teremtett világ nem összekeverendő a külvilággal – hívta fel a figyelmet. 

Mint ahogy arra is: a szüzességet és a házasságot nem egymás ellentéteként kell értelmezni, hanem együtt. – Mind a kettő az Isten karizmája, sajátos kegyelmi ajándéka. Nem kell egyiket a másik fölé helyezni, vagy szembeállítani, hanem egyben kell látni. Ugyanígy a szenvedést meg a cselekvést, vagy például a szenvedésnek a türelmes elviselését. Mert a betegség keresztjének türelmes elviselését egyben kell látnunk a betegek gyógyításának nagyon fontos karizmájával – fejtette ki dr. Márfi Gyula. Úgy folytatta: – Mindkettőt mértékkel kell csinálni úgy, hogy egymást kiegészítsék. Egység és sokféleség. Mi van a mai Európai Unióban? Mit akarnak az európai vezetők? Egységet az egyformaságban. Ne legyen magyar, ne legyen német, ne legyen francia, se brit, csak európai. Mindenki legyen egyforma! – mutatott rá a nyugat-európai törekvésekre az érsek. – Mintha Somogyi Győző (Munkácsy-díjas festőművész – a szerk.) a maga huszonöt festményét összekeverné. Abból milyen színes festmény lesz? Semmilyen. Össze akarják keverni Európának a népeit egyetlen nagy kolhozzá. Egység a sokféleségben, ez a mi elvünk, s nem a kolhozszerű egyformaság – hangsúlyozta dr. Márfi Gyula. Majd úgy fogalmazott: mint a kilégzés és a belégzés, úgy tartoznak e látszólagos ellentétpárok össze. Szólt önmagunk szeretetéről is, ahogy a Tízparancsolatban áll: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” – Ha magadat nem szereted, hogyan szerethetnéd felebarátodat? Csak nem mindegy, hogyan szeretem magamat. Úgy, hogy az beleilleszkedjék az Isten iránti szeretetbe és tiszteletbe – húzta alá az érsek. 
– Az Isten által teremtett világot is szeretnünk kell. Manapság a Szentatya is sokat beszél a környezetvédelem fontosságáról. Ez nem csak polgári, hanem vallási feladat is. A világot Isten adta nekünk, de nem rosszra. Óvnunk kell, s a világ tönkretétele és kizsákmányolása, az bűn – jelentette ki az érsek, aki azzal zárta érdekfeszítő gondolatsorát: 
– Az Isten által teremtett világ, a kozmosz szeretete, önmagunk mértéktartó szeretete, a felebarát helyes szeretete és az Isten helyes szeretete egység, s nem egymással szembeállítható. A világban, s azon belül Európában megfigyelhető folyamatok kapcsán pedig azt tudatta: Németországban már van ateista lelkész. Ennek kapcsán egy másik elgondolkodtató példát is hozott: – Pistike nem szereti a spenótot, ne erőltessük rá, mi se együnk merő érzékenységből. Pistike nem szeret imádkozni, meg misére járni, mert szeretjük, ezért nem erőltetjük. Sőt, talán mi se menjünk el a misére, nehogy megsértsük az érzékenységét – mutatott rá a hittől elszakadt vakvágány következményeire. Ezért is ajánlotta könyvét az olvasók figyelmébe.
 Nem csoda, hogy azt gyorsan elkapkodták a jelenlévők. Dr. Márfi Gyula Szabó Lőrinc Az árny keze című versével búcsúzott, melynek egy részlete így szól: „(…) lehetne Buddha is, / de itt másképpen hívják, és tövis / koronázza: én teremtem csupán, / mégis mint testvérére néz reám, / mint gyermekére, látja, tudja, hogy / szívem szakad, oly egyedűl vagyok, / s kell a hit, a közösség, szeretet. / S kezét nyujtja. Mert beesteledett.”