Mesélő podcast: Köcski család felmenői, a korabeli oklevelek tanúsága szerint, a „szent király jobbágyai”, várkatonák voltak

A Kemenesalján birtokos Köcski család felmenői, a korabeli oklevelek tanúsága szerint, a „szent király jobbágyai”, várkatonák voltak. Nemesítésükre 1273-ban, IV. (Kun) László király uralkodása idején került sor. Minden valószínűség szerint a nemzetségük építtette Köcsk faluban a katonaszent, Szent György tiszteletére szentelt templomot, amelynek első okleveles említése 1289-ből ismert. A török által elpusztított egykori egyház alapjait a régészek a község temetőjében találták meg.

 Köcski Sándor Héder nemzetségből való származását országbírói pecsétjein látható nemzetségi címer kétségtelenné teszi. A rokonsági kapcsolat ellenére Köcski Sándor nem vett részt a Héder nemzetség Károly Róbert ellen vezetett harcaiban, sőt még az uralkodó végső győzelme előtt a király mellé állt. E lépése miatt rokonai, a Nyugat-Magyarországot kezükben tartó Kőszegi-, Németújvári rokonság oligarchái gyakran fegyveresen támadták birtokait. Közismert az a hírhedt, 1316 nyarán történt tragikus esemény, amelynek során a Kőszegiek Vörös Salamon nevű rettegett hadnagya rátört a Gerseiek hegyháti birtokaira. Felgyújtották a gersei udvarházat, ahol csak a család egyetlen tagja, Gersei Margit maradt életben. Margitot, akinek édesanyja Köcski Sándor nővére volt, a Köcski család vette magához, és a kisleány a feleség, Bajóti Klára révén lett a királyné udvarhölgye. 

Köcski a király mellett folyó harcokban tett szolgálataiért 1318-ban kapta meg a szentmártoni (pannonhalmi) várnagy címet. Kiváló katonaként 1319-ben ő vezette Kőszegi András ellen küldött királyi sereget, amely Kőszegnél és Zalafőnél is győzelmet aratott a lázadó kiskirály felett. A hadjárat során Köcski csapatai elfoglalták Kőszeg, Pölöske és a délvidéki Macsó várait. Hadászati sikereivel érdemelte ki, hogy ő vezethette Károly Róbert király által szövetségese, Szép Frigyes herceg támogatására német földre küldött mintegy tízezer fős magyar sereget is. A király, a csatatereken hősiesen helytálló, többször megsebesült Köcski Sándort az ország főméltóságai közé emelte. 1324-ben kapta meg országbírói kinevezését. 

Ebben a méltóságban kiállított okleveleit SIG ALEXANDRI IUDICIS CURIE DOMINI REGIS köriratú pecséttel hitelesítette, és magát „a király úr udvarának a bírája”, illetve ünnepélyes esetekben a „legfényességesebb és híres fejedelem, Károly úr, Magyarország királya udvarának a bírája” megnevezésekkel illette. Köcski 1325-ben lett Beszterce és a Vág menti várak várnagya. 1327-től, igazolva Károly Róbert személyzeti politikáját, ő töltötte be a vasvári ispán és sárvári várnagy tisztségeket is.

 A király ugyanis főtisztviselőnek kinevezésének esetén nemcsak a királyhoz való hűséget, hanem a szűkebb pátriához való kötődést is fontosnak tartotta. Az országbírónak ekkor már Vas vármegyében Köcsk mellett a kemenesaljai Pápoc, Elk, Csatabérföldje és Miklósfalva nevű birtokok is a kezén voltak. Az országbíró 1327. december közepén már súlyos beteg volt, és László kalocsai érsek előtt végrendelkezett, utolsó oklevele 1328. január 25-én kelt. A király 1332-ben kiállított és új pecsétjével megerősített oklevele valamennyi birtokát egyetlen, György nevű fiának adományozta.