Nem kell zenélnie, villognia, több funkciósnak lennie – A jó játékból elég a kevesebb is, mondja Mittli Éva pszichológus

A gyerekek a játékon keresztül fejlesztik a gondolkodásukat és a testüket, ismerik meg önmagukat és az őket körülvevő világot. Mittli Éva kétgyermekes édesanya. A résztevőknek elárulta, lánya egyéves kora körül született meg benne a gondolat: szeretné jó és természetes játékokkal körülvenni. Majd a játékokat csoportosította, elsőként olyan szempontból, hogy nyílt vagy zárt végűek-e. – A zárt végűeknek van valamilyen végpontjuk: a kirakók, a társasjátékok zöme ilyen – egyértelmű szabály szerint játszunk velük.

Ezzel szemben egy labda, az építőkocka vagy egy golyó nyílt végű. A labdát képzelhetjük paradicsomnak vagy epernek, lehet vele gurítani vagy eldönteni dolgokat. Majd Kim John Payne „egyszerűbb gyermekkor” szemléletét hozta szóba, amely nagy segítség lehet a jó játékok kiválasztásában. (A pszichológus-pedagógus Egyszerűbb gyermekkor – Hogyan neveljünk nyugodtabb, boldogabb, magabiztosabb gyerekeket? című könyvével mozgalmat indított el: szülőkét, akik nem hagyják, hogy korunk konzumkultúrája bedarálja őket. A könyv az ismertető szerint arról szól, miként csökkenthetjük gyermekeink életében a fékevesztett tempót, a stresszt, a képernyők uralmát, a tárgyak, tevékenységek és tagolatlan információk sokaságát, melyek anélkül árasztják el és teszik függővé őket, hogy igazi örömet nyújtanának nekik.)

A szerző szerint azok a játékok jók, amelyek nem stimulálják/ingerlik túl a gyerekeket. Egy babajátéknak nem kell zenélnie, villognia, több funkciósnak lennie. Ráadásul a túl sok játék túl nagy választási lehetőséget ad a gyereknek, frusztrálja. A szemlélet arra biztat, hogy lehetőség szerint kerüljük és/vagy selejtezzük ki a tönkrement, sérült, a gyermek fejlettségi szintjének nem megfelelő, túl sokat tudó vagy rombolásra késztető játékokat, és rotáljuk a gyermek szeme előtt lévőket: két-három hetente mindig más legyen elöl úgy, hogy a kedvencek megmaradnak. A természetes alapanyagokat – fát, agyagot, méhviaszt, ásványokat stb – részesítsük előnyben. A tapintás, a szenzoros fejlesztés szempontjából előnyös, ha minél többféle anyaggal és felülettel találkoznak a gyerekek. A természetes játékok, ha eltörnek, sokszor még megjavíthatók. Értéket adnak, vigyázni kell rájuk – sorolta a pszichológus. S hangsúlyozta: a jó játékból elég a kevesebb is – az a család, amelyik ezt megteremti, rengeteget nyer. Példát is hozott: sokkal kreatívabb megoldás néhány színes fa- vagy gyapjúgolyót venni, amelyiken megtanulhatják a gyerekek a színeket, a kis konyhában helyettesíthetik a gyümölcsöket és építeni is lehet velük. 

Mittli Éva ezenkívül a mértéket hangsúlyozta: elég lehet néhány kisautó is, és traktorból sem kell a sokadik darabot megvásárolni. – Ha jól akarunk választani, olyan játékot keressünk, ami a gyermek legközelebbi fejlődési zónájába esik, mert ez lesz motiváló, fejlesztő a számára – fogalmazott.

Külön beszélt a Maria Montessori olasz pedagógus alapelvei szerinti játékokról: természetes anyagúak, szépek, egyszerűek, letisztultak, a gyermek méreteihez igazodnak. Fontos, hogy a gyermek elérje őket, szemmagasságban legyenek – ez is befolyásolja a választásukat. A Montessori-játékok tartalmazzák a megoldás kontrollját: a gyermeknek van lehetősége önmagát ellenőrizni. Meghatározott tanulási céllal jöttek létre: a gyermeket egy bizonyos ismeretre akarják ráébreszteni.

A játékokat más szempontból is csoportosította: vannak, amelyek azt igénylik, hogy mozogjon a gyermek. Ilyen a labda, a beltéri mászókák, csúszdák, pallók, szivárványhinta – utóbbi egy többfunkciós játék, amely serkenti az érzékszervek működését, felélénkíti a fantáziát, erősíti az izomzatot és fejleszti az egyensúlyérzéket. A 0 és 2 év közötti kisgyermekeknél figyelhető meg a játéktípusok első lépcsője, az explorációs, vagy más néven gyakorló játék. A gyermek gyakorolja a mászást, a kúszást, a járást, az ülést, ezáltal önállóbbá válik és megtapasztalja saját testének határait is. Megismeri a tárgyak fizikai tulajdonságait és a téri viszonyokkal is elkezd ismerkedni. A szimbolikus – más néven „mintha” – játékok másfél-kétéves kortól jelennek meg a gyermekek életében, melynek során a felnőttek vagy más gyerekek viselkedését utánozzák, például banánnal telefonálnak. A szerepjáték, a bábozás, a dramatizálás szintén megjelenik a kisgyermekek életében – a kis konyha, a szerelés, az orvosos, fodrászos, vagy amikor cicává változnak. A kreativitást fejlesztik, a gyerekek új megoldásokat tesztelnek velük biztonságos terepen. A következő típust a szabályjátékok adják. Ezek központjában maga a szabály áll, melynek betartása a játéktevékenység lényege. Beszélünk szabad és irányított játékról is. Összességében a játék funkciója az, hogy a gyerekek kiadják magukból, amit átélnek, feldolgozzák az őket ért ingereket. Figyeljünk az életkori ajánlásra és hagyatkozzunk a gyermekünk reakcióira – az alapján változtassunk, ha kell, javasolta a szakember.

A játékra hívást jó lehetőségként említette: a szülő/óvónő/bölcsődei gondozó berendez egy terepet és elkezd valamit: megcsinálja például egy állatkert kerítését. A gyermek bevonódik, behelyezi az állatokat – jó lehetőség, hogy terelgessük őket. – Segítsünk nekik felfedezni, és megtapasztaljuk, hogy nekünk is jó játszani, a játék mentén tudunk kapcsolódni a gyermekeinkhez – fogalmazta meg végül Mittli Éva.