A őrségi erdők ünneplőben várják, hogy a fák havas ághegyén megcsillanjon az isteni fény

Idén jócskán kitolódott az ősz, igazán csak novemberre lett vastag avarszőnyegszőnyegünk megkopaszult fáink alatt.  A lombhullás után nem várakoztatott meg bennünket a tél, december első napjaiban fehér port hintett a fák ágaira. Szerencsések vagyunk, mert fáink - bár eldobták az őszi aranyruhát - nem árválkodtak sokáig meztelen. Az erdő felöltötte méltóságos ruháját, az ünnepi fehéret. Éppen a legjobbkor, mert talán nincs is illendőbb ennél advent idején. Csak reménykedni tudunk, hogy ez a gyönyörűen vakító fehérség kitart, míg Megváltónk megérkezik. Akkor nemcsak külsőleg lesz ünneplőnk, hanem belül, a várakozó, vágyakozó szívünkben is.  Az őrségi erdők - Őriszentpéter és Ivánc között - felkészülten várják, hogy a havas ágak hegyén megcsillanjon az isteni fény.