Családja öröksége a munka szeretete - Cikkünkben Desits-Horváth Nikolett történetét ismerhetik meg

Desits-Horváth Nikolett 1983-ban született Kőszegen. Gyermekkorát Vashosszúfaluban töltötte szüleivel és két öccsével. Szülei és nagyszülei a munka szeretetét adták neki örökül. Kicsi gyerekként már járt velük répa és kukoricaföldekre kapálni. Nikolett a hosszúperesztegi általános iskola után a szombathelyi közgazdasági szakközépiskolában tanult tovább. Az iskola elvégzését követően tanult szakmájában helyezkedett el, ám érezte, nem ez az ő útja. Diákéveitől kezdve a vendéglátás vonzotta, minden nyarát a Szajki tavaknál töltötte éttermi diákmunkával.

Egészen fiatalon, 21 évesen vált vállalkozóvá, amikor is átvette egy sárvári nagyvállalat üzemi konyháinak vezetését, közben több üzletet is üzemeltetett párhuzamosan. Hét évvel később a Sárvári Gárdonyi Géza Általános Iskolában nyitott büfét, ami ott korábban még nem működött. A dohányzó helyiségből kialakított kis üzletet 12 évig üzemeltette.

Első gyermeke, Hanna 2009-ben született meg, a kislány édesapjával hamar szétváltak, kettesben kezdtek új életet Szombathelyen. 2011-ben a megyeszékhely egyik gyárában is átvette a konyha üzemeltetését. - Egyedülálló anyukaként ez nem volt egyszerű időszak számomra, de túljutottunk majdnem azon is. Ám sajnos 2013-ban egy éjszaka rövid előzmények után lebénultam. Kislányom, Hanna volt csak velem, ő segített bejutni hozzánk mindenkinek, hogy el tudjanak látni. Felépülésemben sokat segített az az erős akarat, ami azt gondolom, az egész életemet meghatározza. Mindemellett olyan családból származom, ahol megtanultam, hogy kitartással mindent elérhet az ember. Büszke vagyok arra, hogy mind a szüleim, mind az öcséim dolgos, becsületes emberek – vallja Nikolett.

A vállalkozó munkahelyi étkezdéket üzemeltető pályafutása 2018-ban ért véget. Mint mondja, csodalatos időszak volt ez számára: 21 évesen, szinte gyerekként lett vállalkozó, időközben pedig felnőtt nővé, édesanyává érett. Kilenc évvel ezelőtt megismerte jelenlegi férjét, akivel két közös kisfia született, Levente és Bende. Párjával Vasszécsenyben telepedtek le, ahol jelentős szerepet vállal a közösségi életben: gyerektáborokat tart, tagjai a szülői munkaközösségnek, programokat szervez, jótékonykodik. Közben, immáron ötödik éve üzemelteti az Ó-Ebergényi Kastélyszállót. Folyamatosan építik-szépítik az épületet, ahol legfőképp esküvőket, családi- és céges rendezvényeket tartanak. - Itt űzhetem az összes szakmát (vendéglátás, főzés), amit imádok. 2019-ben szakács mestervizsgát tettem Felcsúton. Számomra nagyon fontos volt ez a bizonyítvány, hiszen úgy érzem, ez a szakma áll hozzám a legközelebb. Talán a későbbiekben lesz időm és oktathatom is majd – vázolja a terveit, majd hozzáteszi: nagyon szereti a mostani munkáját. 

A fiatal párok legszebb napján vehet részt, fogja a kezüket és segíti őket, míg eljön a nagy nap. - Együtt örülni velük, el sem lehet mondani, mennyi energiát ad az embernek. És maga a hely… Számomra a nyugalom szigete. Temérdek munkát, néha váratlan meglepetést tartogat, én ott mégis mindig megpihenek. Valami olyan pozitív energia van ott, ami újra és újra feltölt. Ugyanígy az a temérdek szeretet is, amit a vendégeinktől kapok. Sokakkal a mai napig kapcsolatban vagyok, nagyon jó érzés számomra, hogy a nagy esemény után is fontos maradtam számukra – fogalmaz. - Azt gondolom, vannak dolgok az életben, amiket muszájból nem lehet és nem is szabad csinálni. 

Ez a munka is olyan. Szeretni kell, mert az meglátszik az eredményen. Én pedig nagyon szeretem – mondja, majd folytatja: néhány éve édesapja is vele dolgozik, aki nélkül, mint mondja, nem sokra menne. - Így 40 évesen azt hiszem, elmondhatom, átéltem jót és rosszat, de mégis szerencsés vagyok. Van három egészséges gyermekem, élnek a szüleim, azt csinálom, amit szeretek és egészséges vagyok. Ahogy drága peresztegi mamám szokta mondani: „Minden más meglesz, míg a két kezünk megvan. A munka nem szégyen, sose felejtsd el.” Üzenem, nem felejtettem el. Remélem, sok év áll még előttem és nagyon sok embernek okozhatok még örömet. Ott szeretnék segíteni, ahol szükség lesz rám – zárta Nikolett.