Csapatot építettek és közösséget szerveztek - Kulcsfeladat dr. Pachner Orsolyának a szombathelyi pszichológia szak életében

Dr. Pachner Orsolyát belső indíttatása és külső érintettsége is afelé terelte, hogy humán segítő szakember, pszichológus legyen. A diplomáját 2012-ben a Pécsi Tudományegyetemen szerezte meg kitüntetéses minősítéssel Evolúciós és kognitív pszichológia szakirányon. Közvetlenül utána megkezdte a PhD-tanulmányait nappali tagozaton, ott korábbi témáját, az autizmust vitte tovább. Miután hazaköltözött Szombathelyre, rögtön két munkahelye lett: részmunkaidőben a Vas Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Megyei Szakértői Bizottságában autizmussal élő gyerekeket is vizsgált. Mellette teljes munkaidős oktatói pozíciót kínáltak neki a PTE Egészségtudományi Karának Szombathelyi Képzési Központjában. Majd a Markusovszky-kórház rehabilitációs osztályán egy pszichológus helyettesítésére kérték fel. 

– Egy idő után fókuszt váltottam. Már a doktori képzés is sok időmet, energiámat felemésztette. Utána összeházasodtunk a férjemmel, és a családalapításra koncentráltam. Közben a családterápiás alapképzés szupervíziós szakasza miatt egy kollégámmal elkezdtünk párterápiákat tartani Szombathelyen. Fokozatosan megszüntettem a mellékállásaimat: a rehabilitációs osztálytól, majd a pedagógiai szakszolgálattól is elköszöntem. A Savaria Egyetemi Központ 2017 februárjában csatlakozott az ELTE-hez. 2018-ban merült fel a lehetősége, hogy a nyugat-dunántúli régióban hiánypótló képzés, pszichológia szak indul Szombathelyen az ELTE égisze alatt. Demetrovics Zsolttól, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar akkori dékánjától érkezett a felkérés – ő volt a szak indításának megálmodója és motorja. Visszautasíthatatlan volt az ajánlata, emlékszem, még gondolkodási időt sem kértem, hiszen ez egy olyan lehetőség volt, amit magamnak megálmodni sem tudtam volna – mondja Orsi.

A színvonalában, tematikájában, tantervében ELTE-pszichológia képzést adó szak működési feltételeit a fővárosi kollégákkal szoros együttműködésben alakították ki. Az előkészítés egyéves ideje alatt teammunkában, dr. P. Remete Eszterrel és Holecz Anitával dolgoztak, 2019 szeptemberétől ő lett a képzés szakmai koordinátora. Azóta folyamatos építkezéssel történik az oktatás a Károlyi Gáspár téri E-épületben. – Nagyon motiváló volt a feladat és otthonosan mozogtam benne. Már az egyetemi évek alatt is aktív voltam: a pécsi pszichológusnapokat szerveztem, a Bölcsészettudományi Kar hallgatói önkormányzatának újságjába írtam. Szombathelyen a szak indítása előtt a kapcsolatokat kellett kiépítenünk, oktatókat hívni, megnyerni és a leendő hallgatói életet megformálni, hogy vonzóvá, motiválóvá tegyük a képzést. A kutatási lábat is el kellett indítanunk az oktatási mellett. A tudományterület megköveteli ezt: folyamatosan fejlődik, frissül, új eredményeket mutat be, ráadásul a képzésben is számos kutatással kapcsolatos kurzus van. Egyszóval csapatot építettünk és közösséget szerveztünk. 

Az építkezés feladata testhezálló volt, szívesen csináltam, de minden szervezet életében megvannak a különböző fázisok és kihívások. Más típusú vezetőre van szükség a különböző időszakokban, így átadtam a szakcsoport-vezetői feladatokat Azóta több időt fordítok például kutatásra, ami az elmúlt három évben háttérbe szorult. Sok minden be tud szippantani. Kognitív pszichológiai területen doktoráltam, leginkább ezzel foglalkozom, de rengeteg impulzus ért a munkáim miatt is. A mai társadalomban aktuális témák érdekelnek. Fontos szempont, hogy olyan témában kutassak, amelynek ha nem is közvetlen, de néhány lépcsőn keresztül közvetett hatása van a társadalmi működésre, az emberekre. Másrészről jobban inspirál, ha a mindennapokban megtapasztalható dolgok pszichológiai aspektusait vizsgálhatom. Az autizmusban például nagyon elmélyedtem – egyre több az eltérő fejlődésű gyermeket nevelő család. Az egészségtudományi karon fejlődéslélektannal foglalkoztam. 

P. Remete Eszter egy kutatásában az okoseszközök baba-mama interakciókra való hatásait vizsgálja a babalaborban. Szívesen ötletelek vele a módszertani kérdésekről vagy az eredmények értelmezésénél. Mióta aktívan dolgozom család- és párterapeutaként, ennek a kutatási aspektusa is foglalkoztat. Elvégeztem a Metamorphosis meseterápiás képzést – a mesék más gondolkodást igényelnek, mint a kutató-elemző attitűd – feltölt egy-egy foglalkozás, lubickolok benne, de javarészt a mesék is parkolópályán vannak most. Úgy alakult, hogy a Vas Megyei Családterápiás Egyesület elnöke lettem egy éve. Szeretném aktívvá tenni az egyesületet. Sok ötletem van, melyeknek a megvalósítására ugyancsak időt és energiát kellene szánni – mondja.

S hogy mit csinál munkaidőn kívül? – Szeretek olvasni, gyűjtöm és időnként újrarendszerezem a magyar és világirodalmi, verses és mesés könyveimet. Ha tehetem, utazom, koncertre járok, rendszeresen találkozom a barátaimmal. A férjemmel sok időt töltünk Somogyban, a vidéki házunkban. Kikapcsol a kertészkedés, a főzés. Kevés a szabadidőm, de tudatosan figyelek arra, hogy meglegyen a munka és a kikapcsolódás tere és ideje is. Igaz, a munka-magánélet egyensúlyának tartásában még fejlődnöm kell. Manapság tudatosabb vagyok: amikor azt érzem, hogy az egyensúly a munka felé billen, megnyomom a stop gombot, és teszek azért, hogy visszaálljon.