Jó reggelt, Vas vármegye!

Véget ért a móka erre az évre: az utolsó Mikulás is továbbállt. A havazással érkeztek a jó öreg Ajándékhozók és az éjszaka leple alatt pattantak a szánjukra, hogy hazaérve végre megpihenjenek. Járt itt valódi lappföldi, pásztorbotra támaszkodó, pocakos és nyúlánk, bakancsos és félcipős, koros és fiatal. A verseket, dalokat ügyesen, bátran mondták nekik a gyerekek. Kaptak is dicséretet és cukrot, csokit, zörgő csomagot a szakállas apóktól. Az egyik ilyen meglepetésalkalommal tűnt föl, hogy a mai gyerekek már lazán tegezik a Télapót. „Mikulás, én zselés szaloncukrot kérek Tőled.” Nekem is adsz csomagot?” Az egyik szelfinél így szólt egy kisfiúcska: „Csá! Aztán gyere ám jövőre is!” Még a krampusz is felvonta a szemöldökét.