Mesélő Podcast: hol állt egykor Petőmihályfa elenyészett vára?

Kevesen tudják, hogy a mai Petőmihályfa területén hajdan egy vár állt. Az erősséget a Nádasd nemzetségből származó Gersei Petők emelték a 15. század első évtizedében. A Zsigmond király 1401-ben kelt engedélye alapján épült erősséget 1417-ben, mint „a Mihályfalva possesioban álló Márványkő várat” említi először oklevél. Az örökösen pénzszűkében lévő Zsigmondnak a Gersei Petők is adtak kölcsönöket, akik a várat a már birtokukban lévő birtoktest védelmére építették. A Gersei család tagjai a 15. század első évtizedeiben a Vas- és Zala vármegye főispáni tisztségét viselték, de társadalmi helyzetük jelentősen változott Zsigmond királynak 1437-ben történt halála után, amikor az I. Ulászló királyi címét elismerő főúri párthoz csatlakoztak. 

Ekkor, „hűtlenség” címén, Erzsébet királyné vagyonuk jelentős részét Czillei Ulriknak és familiárisainak adományozta. Az eladományozott birtokok közé tartozó Márványkő 1441 tavaszán rövid időre országos események színhelyévé vált. Ulászló király ugyanis személyesen vezetett hadat Vas és Zala vármegyébe, hogy az elfoglalt várakat, ha kell, ostrommal vegye vissza. A király 1441 márciusában érkezett Márványkőhöz, és a demonstratív megjelenés elegendő volt, a vár békés úton visszakerült a Gersei Petők birtokába. De I. Ulászlónak az 1444. novemberi várnai ütközetben történt szerencsétlen halála után tovább folyt a rivalizálás a Gerseiek és a Czillei párti főurak között. A küzdelemben Márványkő urai többször felbukkantak. 1469-ben például a zalai konvent jelentette Mátyás királynak, hogy a Pálóczi László országbíró parancsára megtartott vizsgálat teljesen igaznak találta a vasvári káptalan panaszát, amely szerint Németh Miklós márványkői várnagy Custos Mihály vasvári házának megrohanásával és kirablásával 60 aranyforint kárt okozott. 

A mohácsi csatavesztés után a török hódoltság kiterjedésével Márványkő fokozatosan veszített jelentőségéből, és a Nádasdy Tamás nádor által 1555-ben készített összeírásban már nem is szerepelt. Úgy tűnik, hogy már a Gersei Petők sem tulajdonítottak neki különös jelentőséget, hiszen a 16. században már csak az időközben birtokukba került kemendi és keszthelyi végvár építését végezték el. Mindebből arra következtethetünk, hogy a 15. században épített Márványkő a török betörések következtében véglegesen elpusztult. Egy 1690-ben keltezett összeírás lakonikus rövidséggel csak annyit jegyzett meg, hogy „a kastély teljesen romokban hever”. A vár elnevezésével kapcsolatban sajnos megbízható adat nem áll rendelkezésünkre. Valószínűsítjük, hogy a „Márványkő” név egy díszes épületre utaló elnevezés lehet. 

Ennek vizsgálatánál mindenképp figyelembe kell vennünk, hogy a várban egy Szent István első vértanú tiszteletére szentelt kápolna állt. Egy 1490-ben kelt oklevél pedig leírja, hogy „a várnak két, egy belső- és egy külső kapuja is volt”. Nem kétséges, hogy a belső kapu a lakóépületeket magában foglaló terület megközelítését, a külső kapu pedig a belső védműveket őrizte. Ezt támasztja alá az 1973-ban készült régészeti felmérés dokumentációja is. A vármaradványok napjainkra sajnos már teljesen elenyésztek, de Petőmihályfától délre, a Sárvíz patak süppedékes medréből kiemelkedő, napjainkban mezőgazdasági művelés alá vont területen az árkokkal hajdan körülvett erődítésnyomok felismerhetők.