Mesélő podcast: az egyik legkorábbi vasi említés - 1073 karácsonyát Ikerváron töltötte Salamon király

,,Ha egy nomád nép vezetője elhunyt, őt a posztján mindig a legrátermettebb, hadászathoz értő férfi követte. Így volt ez a magyarokkal is egészen a honfoglalásig, de az államalapítás után a király személyének kiválasztásában már elsősorban nem a rátermettség, hanem a vérségi származás volt a döntő. Ennek eredményeként azután gyakran kiskorú gyermekeket koronáztak és ültettek a királyi trónra. „Próbára akarom tenni a herceget, és megkérdem, vajon a koronát vagy a hercegséget kívánja-e bírni? Ha jó békességben a hercegséget akarja, ám legyen, de ha a koronát, ti ketten, főurak nyomban keljetek fel, és vegyétek a fejét a karddal” – a Képes Krónika leírása így írja le a „várkonyi esetet”, amikor I. András király, halálát közeledni érezvén, a hatalmat ígérete ellenére nem öccsének, Béla hercegnek, hanem időközben született fiának, Salamonnak készült átadni. 

A hercegnek jóakarói a várkonyi találkozást megelőzően megsúgták a király szándékát, ezért ő a kardot választotta. Bélát, miután Salamon, apja halálát követően német földre menekült, 1060-ban, királlyá koronázták, de csak 3 évig uralkodott. Halála után fiai, Géza és László, valamint András fia, Salamon között ki is tört a hatalmi harc. Ennek egyik tragikus következményeként a Salamont támogató német seregek a Dunántúlt többször is végig pusztították. A harcoknak az 1073 novemberében, Szent Márton napján történt békekötés vetett véget. Ezt követően a krónika leírása szerint „Salamon király az Úr születésnapját azon a helyen ünnepelte, amelyet Geminum Castellumnak mondanak.” Az, hogy a „Geminun castellum” (=Ikervár) kifejezés helynevet jelöl-e, és azonos lehet-e a mai Ikervárral, régóta fejtörést okoz a helytörténet kutatóknak. Ikervár területén az 1980-as években régészeti feltárások folytak. 

Ezek megállapításai szerint a település közelében, a Rába és a Herpenyő-patak közötti, a napjainkban nádassal benőtt árterületen sikerült feltárni egy Rózsadomb, Rókadomb, Pókadomb, stb. elnevezésekkel illetett csonka kúp formájú, mesterséges földhalmot. A várszakértők szerint feltehetően ezen állhatott hajdan egy kis erődítmény, amelytől kb. 1 kilométerre sikerült megtalálni a hozzá rendkívül hasonlatos ún. „Fazékdomb”-ot, amelynek mérete egyezik a Rózsadombéval. Az itt felszínre került elszenesedett falmaradványok és téglatöredékek jó eséllyel igazolják az egymás közelében egykor állt két vár „Ikervár” elnevezését. Bár Ikervár középkori várának helyéről, sőt a település nevével kapcsolatban azóta sincs egyetértés sem a történészek sem a nyelvészek között, az biztosnak látszik, hogy Ikervár mint a gyepűrendszer része, bizonyosan királyi kézben volt. Ezen a helyen feltehetőleg egy királyi udvarház állhatott, ahol Salamon király 1073 karácsonyát töltötte. Az esemény nyomán arról is polémia támadt, hogy Ikervárnak a 11. században vajon lehetett-e már temploma? Az ikervári Szent György tiszteletére szentelt plébániatemplomnak írásos említése azonban csak a 15. századból ismert, a ma álló egyház viszont dokumentálhatóan a barokk korban épült. Akárhogy is volt, Ikervár nemcsak Vas vármegye, de az ország történetében is jelentős helyként ismert.