Olvasói levél: Balogh Lajos, botanikus írása a Nordmann-jegenyefenyőről

Tisztelt Szerkesztőség!

A karácsony előtti időszakban a sajtóban is minden évben szó esik a karácsonyfaként állított fenyőfélékről. Hazánkban hagyományosan a legnépszerűbb az európai elterjedésű közönséges lucfenyő (Picea abies), később lett ismert az Észak-Amerikából származó ezüstfenyő (Picea pungens cv. Glauca), újabban pedig az ún. Nordmann-jegenyefenyő (Abies nordmanniana), köznapi nevén Nordmann-fenyő hódít. Utóbbinak a hivatalos magyar növénynevezéktanban elsődleges megnevezése a kaukázusi jegenyefenyő, amely egyrészt utal e fafaj természetes elterjedési területére, másrészt névhasználóit nem kínozza kiejtési nehézségekkel, mint a Nordmann-, normand- és normann- keveredése. Az első egy 19. századi finn természettudós, Alexander von Nordmann családi neve, aki 1836-ban a Kaukázusban felfedezte, és akiről e jegenyefenyőféle a tudományos fajnevét kapta. A második, a normand egy északnyugat-franciaországi tájegységre, az ottani nyelvre, valamint az angliai román építészetre, illetve stílusra utal. A harmadik, a normann pedig egy régi észak-európai nép neve. Utóbbi kettőnek, a normand-nak és a normann-nak tehát semmi köze e fafajhoz, e neveken illetni értelmetlen. E szép fenyőfélére a Nordmann-fenyő, pontosabban Nordmann-jegenyefenyő helyett, vagy mellett ne vonakodjunk hát használni a kaukázusi jegenyefenyő nevet is, amit így lassan a fenyőfakereskedők és a karácsonyfavásárlók is megtanulhatnak. Ezáltal anyanyelvápolásunk értékes hagyományainak jelképes karácsonyfája is szebben díszlik.

Balogh Lajos, botanikus