Bővült a vasi értéktár - Bekerült a sárvári újévi koncert és Sylvester bibliafordítása

A sárvári újévi koncert hagyománya a Sárvári Koncertfúvószenekarhoz kötődik. Pernecker János, aki a zenekar alapítója volt – aki 1967-tól 1999-ig volt a Koncz János zeneiskola igazgatója, 1971-ben hozta létre a városi koncertfúvószenekart. Számtalan zenei kezdeményezés kötődik a nevéhez, többek között a barokk hangversenyek és fúvószenei várfesztivál éltre hívása, ám legsikeresebb ötlete az 1974 óta minden évben megtartott újévi koncert. 

Az elmúlt ötven évben a megyei és az országos fúvószenei körökben is rangot és elismertséget szerzett az esemény, Sárvárnak és térségének az egyik legnagyobb társadalmi-kulturális rendezvényeként tartják számon, mely nagyban hozzájárult a megye szellemi gyarapodásához, a település polgári értékrendjének kialakulásához. A Vas Vármegyei Értéktár Bizottság tagjai méltányolták, hogy a hagyomány idén fél évszázadot ölel át, példaértékűnek tartják a zenekar szellemiségét és munkáját. Támogatásukkal megerősítik a közösséget abban, hogy jó úton járnak. 

A vasi érték címet a bizottság egy oklevél formájában adja át a január 13-i jubileumi 50. újévi koncert alakalmával az értékbirtokosnak. Ez egy szimbolikus első lépés annak értelmében, hogy bíztassák a vármegyében élőket a hasonló vasi zenei értékek felmutatására, előterjesztésére. A szavazatok alapján vasi érték lett Sylvester János bibliafordítása és értékteremtő munkája is. Az erdélyi születésű tudós 1536-ban szerződött el a „magyar Lorenzo Medici” főúrhoz Sárvárra, amely a magyar művelődés egyik központja lett. Sylvester iskolaszervezői, tanítói és könyvírói tevékenységét is itt kezdte (majd Nádasdy Tamás ajánlására 1543-ban a bécsi egyetem héber–görög, ókori történelem professzora lett). 

Előkészítette az első teljes, korszerű és tudományosan megalapozott Újszövetség-fordítást. A fordítás tízéves előkészület után lett meg, és Sárvár-Újszigeten Abádi Benedek által nyomtatta ki a Biblia Új Testámentumát. A bizottság nem fogadta el a „Vasi kastélykertek, arborétumok mint a magyar kertművészet kincsestára” javaslatot, mert ez két külön kategória. Egyfelől az arborétumok már egyébként is részei a vasi értéktárnak, másfelől a kastélykertek tulajdonviszonyai, gondozottsága és látogathatósága nagyon eltérő; a burgenlandiak pedig a külhoni értéktárat gyarapíthatják. A bizottsági tagok továbbgondolásra ajánlották „a reformkor első magyar tannyelvű Gazdasági Tanintézete (Rohonc), a vasi gazdász-kertészképzés értékteremtő munkája” javaslatot – az előterjesztő számára konzultációs lehetőséggel, hogy miként lehet a témát fejleszteni, bővíteni a máig élő hagyomány irányába.