Egyfecske: Érzünk mindent és mindenkit?

Ha azt mondom, hogy az égvilágon mindenkinek érezzük az érzéseit, akkor vajon hogyan reagál a kedves olvasó erre a kijelentésre? Úgy, hogy megbolondultam, és agyamra ment a vakság? Vagy úgy, hogy beszélek itt zöldeket? Esetleg úgy, hogy kifogytam a témából, biztos azért jövök elő ilyen sületlenséggel? Ám van bizonyítékom is. Egyetlen kérdés: fordult-e már elő a kedves olvasóval, hogy belépve egy szobába, helyiségbe, akárhova, szinte vágható volt a feszültség, vagy épp kicsattanóan üdítő a vidámság? Szerintem mindenkinek van hasonló élménye. Igen, mindannyian képesek vagyunk arra, hogy megérezzük, ki milyen érzelmi állapotban van éppen. S hogy ez miért olyan fontos? Azért, mert ha ez így van, sokszor olyan érzéseket, gondolatokat is a magunkénak tulajdoníthatunk, amik valójában nem is hozzánk tartoznak, hanem valakikhez a környezetünkben. Ennyire tehetségesek és érzékenyek vagyunk! S ezért éri meg mérlegelni: kiderülhet, hogy nem is a miénk a csüggedtség, az idegesség.