Mesélő podcast: Feiszt Györggyel ezúttal az elásott kincsekről beszélgettünk

A régészeti tudományos közlemények az elmúlt évtizedekben közel 200 olyan leletről számoltak be, amelyeket a 16-17. század fordulójának idején rejtettek földbe. Ilyen elásott kincs került elő az 1879. év végén, amikor Szombathely határában, Széll Ignác alispán szőlőjében a munkások egy cserépedényben 333 darab régi ezüst- és 5 darab aranypénzt találtak. A leletről az alispán bejelentést tett, és a pénzügyminisztérium illetékese válaszában arról adott tájékoztatást, hogy „a lelet kincstárra eső részét fele-fele arányban a földtulajdonosnak és a találóknak lehet átengedni, – kikötötte viszont, hogy – „a Magyar Nemzeti Múzeum becslési és választási joga sértetlenül fennmaradjon”.

 Ennek eredményeként a közgyűjtemény 1880. évi október havi kimutatása szerint a „Széll Ignác vasvármegyei éremleletéből 3 arany és 57 ezüst tallér vétel útján” a múzeum őrizetébe került. Ez a szombathelyi lelet azok közé a 16. században elrejtett kincsek közé tartozik, amelyekben az ezüst- és aranypénzek mellett kisebb értékű magyar és külföldi pénzérméket is találtak.

 Ehhez hasonló Szombathelyen elrejtett kincs volt például az is, amely 1963-ban a Fő téren, az Uránia-udvarban, épületalapozás során került elő. Az itt fellelt több tucat magyar veretű dénárt és ezüsttárgyakat restaurálás után „Szombathelyi reneszánsz kincslelet” című kiállításon mutatták be a nagyközönségnek. Szombathely történetéből tudjuk, hogy a város a 16-17. század fordulóján vissza-visszatérő hadi események színteréül szolgált. 

Emlékezetes csapás volt Némethy Gergely hajdúkapitány 1605. évi támadása, de a várost az egymással hadakozó katonai alakulatok más alkalmakkor is kirabolták, így nem csoda, ha a lakosság az értékeit elrejteni igyekezett. A háborús körülmények, a lét- és vagyonbiztonság hiánya miatt elrejtett, majd évszázadokig háborítatlanul helyükön maradt kincsleletek valószínűsítik az elrejtő személy egyéni tragédiáját, fogságba esését, elmenekülését, esetleg a halálát. Erre gondolhatunk az alispán szőlőjében talált kincsek esetében is. A numizmatikai vizsgálat ugyanis megállapította, hogy az összes elrejtett pénzérmét 1544-1590 között verték. Ez valószínűsíti, hogy azok már a háború első évei során földbe kerültek. A pénztörténeti kutatások szerint a 16. század második felében a hazai pénzforgalom jelentős változáson ment keresztül, és hazánkban igen nagy mértékben felerősödött a külföldi pénzek forgalma. 

Az alispáni szőlőben előkerült tallérok jelentős részét az osztrák tartományokban, főleg Tirolban, valamint Csehországban vert tallérok mellett a Német-Római Birodalom városaiból és tartományaiból származó érmék alkották, de kisebb mennyiségben voltak köztük Erdélyből, a Németalföldről, Svájcból, Itáliából, sőt spanyol, svéd és egyéb országból származó tallérok is. 

A külföldi talléroknak ez a nagyarányú részesedése jó valószínűséggel magyarázható a magyar, így Szombathely kereskedőinek az európai árucserében való intenzív részvételével, az agrártermékek, szarvasmarha és bor exportjával. Ennek alapján feltételezzük, hogy a város szőlőhegyén elrejtett pénz egy hajdani szombathelyi kereskedő tulajdona lehetett.