Telt ház fogadta Prof. Dr. Bagdy Emőkét az MCC szombathelyi központjában

Akinek gyermeke van, az vállalta, hogy az életet továbbadja. Az élet értelme, hogy a kapott talentumot a felszínre hozzuk, valamint hogy szolgáljuk és védjük az életet, hiszen nagyon törékeny. Szülőként nem nevelnek minket arra, hogy akit világra hozunk, abban próbáljuk a tehetségeket minél inkább kibontakoztatni, pedig ez rendkívül fontos – hangsúlyozta a felütésben Bagdy Emőke, majd arról beszélt: az MCC keretein belül, annak tehetséggondozó programja révén különleges lehetőség van erre – a közösségben, egymást tisztelve ismerik el a fiatalok egymás tehetségét.

Bagdy Emőke - Szülőnek lenni nehéz hivatás

Az előadás címére térve – Szülőnek lenni nehéz hivatás – abból az alaptételből indult ki, hogy mindnyájan valamilyen tehetséggel születünk, lehetőséget hozunk magunkkal. Kérdés, hogy mi az, amiben ott van a csillag a homlokunkon. Szülőként döntő, hogy észrevegyük, miben különös, értékes, más a gyermekünk.

Ha a pár várja a gyermeket, az a lelki helyzet már az anya hormonális működésére hatással van. Gyermeket várni, fogadni, a közös életet tartalommal megtölteni, a „mi”-ből kiindulni – ez is alapvető, hiszen ma olyan kultúrában élünk, amely azt üzeni, hogy csak magunkkal törődjünk, magunkat valósítsuk meg, emlékeztetett. Felelősségünk, hogy nagyon szeressük a gyermeket, biztonságos fészket adjunk neki, legyen hová tartoznia. Azt érezhesse, hogy anya és apa a két szikla az életében. 

A gyermek tehetségkibontakoztatását a férfi és a nő – az apa és az anya – együtt tudja érvényesíteni: a „mi”, a pár a család szíve, magja, mondta. Beszélt a szerepmegosztás alapsémájáról: legyen az egyik oldalon bőségesen védő szeretet, a másik oldalon kontroll és biztonság. Utóbbi a tehetségkibontakozásnál is szempont: el kell fogadni a biológiailag meghatározott agyi és hormonális különbözőségeket a lányok és a fiúk között, mondta. S hozzátette: a „mi”-ben az arányok alakulhatnak komplementer (egymást kiegészítő) módon: lehet egy szelíd természetű, sok lágy vonással rendelkező, de attól még igazi férfi, mellette egy határozottabb, férfiasabb nő. Ha a pár mindenben meg tud egyezni, akkor ez megágyaz az egészséges fejlődésnek.

Kulcstényező a pozitív elismerés

Kulcstényezőnek nevezte a pozitív elismerést. A három- és ötéves kor közötti szenzitív időszakban a gyermek utánoz, tartalmasodik, hogy lány vagy fiú, „letölti” a nemiségre jellemző mintát. Idegrendszerileg: viselkedési programok, minták, modellek alakulnak ki az agyban, amelyeknek később szerepe lesz abban, hogy milyen lesz a gyermek magáról alkotott véleménye, mennyire tud megbízni magában. Hat- és tízéves koruk között újabb érzékeny időszak jön: a prepubertásban nagyon akarnak teljesíteni a gyermekek. Ilyenkor az önbecsülésük alapozódik meg: bátorítsuk, erősítsük őket „varázsmondatokkal”.

 Ne kritizáljuk, ne ítéljük el, ne példálózzunk

Amikor átbillennek a pubertáskorba, akkor az agyi kapcsolataik szétzizálódnak: felbomlanak és újraszerveződnek. Nincs harmónia, minden kusza, nem bírunk velük, miközben maguk sem tudják, hol tartanak, hol áll a fejük. Itt van nagy jelentősége annak, hogy jó kapcsolatot építettünk-e velük a korábbi szakaszokban, hogy hozzáférünk-e a lelkükhöz. A tehetség szempontjából: néha fantasztikus dolgokat produkálnak, máskor épp ellenkezőleg. Ilyenkor különösen szoros szövetségre van szükség az apa és az anya részéről. 

Stabil, állandó elfogadás és szeretet kell szigorú kontroll mellett, szerepmegosztás nélkül. Identitásépítés történik ebben a korban, és tíz éven át tart. Ha van közösség, van építkezés a tanulásban és önbecsülés – ez megmenti a helyzetet, mondta, és ismét az MCC kiválóságát emelte ki. A szülői és az intézményes nevelés együtt halad: ha a kettő kommunikál és átölelő módon viszonyul egymáshoz, ha megadatik, hogy a gyerekek szellemi fejlődése megkapja a kellő irányokat, tartalmakat, azáltal egészségesen bontakozhat ki a tehetség, mondta. Az identitás akkor „kész”, amikor valaki válaszolni tud a kérdésekre: honnan jött, hová tart, kiért és miért él, mit akar az élettől a képességei és az érzelmei irányában.

Szólt az elég jó szülőségről is: döntő a szülői magatartásban, ha fenntartjuk az eredendő viszonyulásmódot, azt, hogy a gyermek a „mi vérünk”.

A tehetséges gyermeknél befektetünk, hogy olyan nemzedék nőjön fel, amelyiknek kiállása van, identitása, hite (nem feltétlenül vallási hitrendszer), meggyőződése, boldog akar lenni, családot, gyermeket akar, továbbvinni az életet – az élettörvénynek megfelelő módon akar élni. A kritikus időt, amikor a gyermek elveszítheti az önbizalmát, a világszeretetét stb, az MCC megsegíti. A személyisége szabadságban bontakozik ki. Pozitív irányban tölt fel, ha olyan tartalmakkal itatódik át és úgy tudja magát kifejezni, hogy közben megbecsüli a közösség.