Bambino már családtag - Anyját elütötték, az őzgidát Bucsuban fogadták be - fotók, videó

A történet tavaly egy téli estén kezdődött, amikor hívás érkezett a Bucsuban élő Magyar Péter telefonjára. Egy ismerőse kereste azzal a kérdéssel, van-e a családi gazdaságában olyan anyajuh, amely éppen kisbárányt nevel. Mint kiderült, a dolog hátterében egy közlekedési baleset állt, elgázoltak egy őzet, amely kimúlt, és az árok partján magára hagyott egy pár órája született, keservesen „sírdogáló” őzikét. – A kérdésre ugyan nemleges választ kellett adnom, ám ettől függetlenül örömmel fogadtuk be az árva kis őzgidát. 

Szegény annyira gyenge volt, hogy az első napokban orvosi fecskendővel tudtuk csak a szájába juttatni óvatosan a tehéntejet, aztán lassan erőre kapott, és már cumisüvegből is tudott táplálkozni. Az első pillanatokban örökbe is fogadta az egyik kutyusunk: Zsebi, a törpepinscherünk. Azóta elválaszthatatlan barátok lettek. Az őzike szép lassan a családunk tagjává vált. Most már nagyon nehezen tudnánk elképzelni a mindennapjainkat nélküle – mesélte Péter, aki hozzátette: talán kislányukhoz, Zsófihoz áll a legközelebb. Ő Pötyinek szólítja, és hallgat is a nevére, de a Bambino hívó szóra is felkapja a fejét, főként, amikor a kedvenc csemegéjét, a szeletelt sárgarépát szolgálják fel neki. – Bambino szabadon járkel nálunk. A házunk hátulról nincs bekerítve, így bármikor kimehet a csalitosba, erdőre-mezőre. 

Volt már rá példa, hogy a kirándulásáról három őzzel tért haza. Persze a „haverok” nem jöttek be, de látszott, hogy befogadták a csapatba. Ennek nagyon örültünk, mivel tőlük tanulhatja meg azokat a dolgokat, melyek a fajtájára jellemzők. Bambino szabad, és azt akarom, hogy mindig az legyen. Persze borzasztóan hiányozna, ha többé nem jönne vissza a megszokott füttyjelünkre. Az biztos, minden reggel kiteszem a tányérjába a kukoricát vagy a sárgarépát, és boldog vagyok, ha pár óra múlva üresen látom viszont a tálkáját – mondta Péter.