Erőt, egészséget, Alezredes úr! - 70. születésnapján köszöntötték László Attilát Szombathelyen

Szinte teljesen megtelt egykori és jelenleg is aktív egyenruhásokkal a Székely Bertalan utcai lakás kis nappalija, ugyanis szó szerint sorban érkeztek azok az egykori bajtársak, barátok, akik közösen szerették volna megünnepelni László Attilával kerek 70. születésnapját. 

Sorban érkeztek a bajtársak 

Volt, aki egyenesen Szlovéniából autózott át egy kézfogás kedvéért Szombathelyre, de többségében helyi katonai és civil szervezetek képviseltették magukat. Így többek között a Vasi Honvéd Bajtársi Egyesület, a Magyar Honvédség Katonai Igazgatási és Központi Nyilvántartó Parancsnoksága, valamint a Kőszegi Nyugállományúak Egyesülete is elküldte képviselőjét, de Vámos Zoltán főispán, a Vas Vármegyei Területi Védelmi Bizottság első embere sem maradt ki az ünneplésből: írásban gratulált a nyugállományú alezredesnek. 

– Én egykor a hazámra esküdtem fel, és ezt a mai napig is kötelezőnek tartom magamra nézve. Legalább ennyire fontos volt számomra mindig is Szombathely, mert csak itt tudtam elképzelni az életet. Én meggyőződésből voltam katona, nem az anyagi megbecsülés vezérelt. Számomra ez egy hivatás volt, ami mindennap reggeltől estig tartott. A munkaidőt sohasem ismertem; nekünk csak feladatok voltak, amelyeket teljesíteni kellett. 

Addig csinálja, amíg él 

– Kérdezték tőlem, hogy meddig leszek a BEOSZ nyugat-dunántúli régióvezetője? Egyszerű a válasz: amíg élek, mert ha ezt nem csinálhatom, akkor belehalok. Nekem ez az életem – fogalmazott a 70 esztendős László Attila. Hozzátette: ma is naprakész a Magyar Honvédség égisze alatti történésekből, ugyanis a gyakori bajtársi beszélgetések mellett az elsőtől az utolsó betűig elolvassa a megjelenő szaklapokat, cikkeket. Ehhez pedig mi sem kívánhatunk mást neki, mint: Erőt, egészséget, Alezredes úr!