2024.02.05. 11:30
Társ, kísérő, védőangyal - A vakvezető kutya és gazdája kapcsolatába Bősze György avat be minket
Társ, kísérő, védőangyal. Így jellemezhetnénk azokat a vakvezető kutyákat, amelyek nemcsak a közlekedésben segítik a látássérülteket, hanem szoros érzelmi kapcsolatot is ápolnak gazdájukkal. A kiképzési folyamat és a közös élet részleteibe Bősze György, a Látássérültek Vas Vármegyei Egyesületének elnöke adott betekintést.
Ma már teljes az összhang. Bősze György és Potter együtt indulnak útnak
Fotó: © Cseh Gábor
Izgatottan és kíváncsian lépünk be az egyesület szombathelyi irodájába. Bősze György és vakvezető társa, Potter nagy örömmel fogad minket. – Potter a második kutyusom. 2009-ben igényeltem először, rá egy évre vizsgáztunk az előző kutyával, Bercivel, ő nyolc és fél évig volt a társam, sajnos már nincs velünk. Potter pedig 2019 óta koptatja velem a kilométereket. Bősze György degeneratio pigmentosa retinaetől szenved, csak fényeket lát.
Hároméves korában vették észre a betegséget, azóta egyre rosszabb lett, végül 32 évesen annyira elhomályosult minden, hogy rokkantnyugdíjas lett. A vakvezető kutya a közlekedésben segíti, rendszerint ismerős, begyakorolt útvonalakon jár, de előfordul az is, hogy Budapest közepén kell eljutnia teljesen ismeretlen helyekre. Ilyenkor a kutya mellett általában telefonos segítséget is kér, de elképesztő magabiztossággal meséli, hogyan száll át a 4-es metróról a villamosra, majd találja meg a HÉV megállóját úgy, hogy közben egyáltalán nem látja a környezetét, s csak a kutyára támaszkodhat.
– Ehhez feltétel nélküli bizalom szükséges – mondja. Szerencsésnek számít abból a szempontból, hogy Magyarországon sokkal kevesebb vakvezető kutya van, mint amennyire valóban szükség lenne.
– Évente 12–20 kutyát képeznek ki, jelenleg pedig 103-an várnak segítő négylábúra. Egy kutya kiképzése körülbelül ötmillió forintba kerül, ezt a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége finanszírozza általában a befolyt adományokból, az adók egy százalékából. Egy kutya kiképzése nyolchetes korában kezdődik, amikor felmérik idegrendszerének általános állapotát. Ha egy szirénától megijed vagy félelmet tanúsít, akkor nem alkalmas, hiszen ez a való életben is előfordul majd, és lehet, hogy leblokkol egy adott helyzetben. Különböző tesztek segítik ezt kiszűrni, és az alkalmas kutyák előgondozó szülőkhöz kerülnek. Itt egy éven át trenírozzák őket, megtanulják az alapokat, illetve azt is, milyen egy családhoz tartozni. Egyéves kor után bekerülnek az oktatóprogramba, hat-nyolc hónap alatt sajátítják el a vezetőmunkát.
– Hanggal kell irányítani a kutyát. Úgy tanítják meg őket mondjuk egy buszmegálló felismerésére, hogy odaviszik, megmutatják nekik, elmondják többször, hogy ez egy buszmegálló, megkopogtatják, majd jutalomfalatot kapnak. A kutya az ismétlés révén egyszerűen összerakja a képet: „Ha azt mondja, buszmegálló, ezt kell keresni, és utána kapok valami finomat és simit is.” Így épül be az agyába a megoldás a pozitív megerősítés által. Ugyanez történik a zebrával, lépcsővel, akadályokkal – meséli Bősze György.
Fotó: © Cseh Gábor
Amikor a kiképző azt mondja, hogy a kutya kész, vizsgára viszik, és ha az megvan, indulhat a gazdikeresés. Hatvanhét százalékos látásromlástól számít valaki látássérültnek, erről orvosi papírral kell rendelkeznie. Ezután van lehetősége vakvezető kutyát igényelni. Nem a jelentkezés sorrendje dönt, hanem egy pontrendszer szerint kategorizálják, kinek van rá leginkább szüksége. Jellemzés készül a vakvezető kutyákról is: milyen a mentalitása, a tempója, a személyisége.
– Olyan ez, mint egy puzzle, amit a kiképzők raknak össze a meglévő információk alapján, azaz összeillesztik a leginkább passzoló gazdi-kutya párost a leírások által. Van egy hét „összeszoktatási” időszak, amikor a látássérült felköltözik a budapesti kiképzőközpontba, és eltölt a neki szánt kutyával egy hetet. Itt kiderül, mennyire van meg az összhang – ettől a ponttól kezdve nekünk kell a kutyáról gondoskodnunk. Az összeszoktatás után közös vizsga következik – fejti ki Bősze György.
– Bercivel egyből megvolt az összhang, ő gyakorlatilag kiválasztott magának. Egy idő után már tudtuk egymás gondolatait. A feltétel nélküli bizalom a kulcs, hiszen az életemet bízom rá. Potterrel nem volt ilyen zökkenőmentes az egymásra találás. – Új kutyával újra kell tanulni a kapcsolódást, más a személyiség, másképp képzi az oktató is, azóta változtak az előírások, a követelmények, sok újdonsággal kellett szembenéznem, amikor a második vakvezető kutyámat megigényeltem. Időbe telt, de összecsiszolódtunk. Potter 2017-ben született, nagyon vidám, szeretetéhes, bújós kis jószág, jó a tempója, sokat tud és szeret menni. Ma már nagy a szerelem. Végül teszünk egy kört a városban Potterrel és gazdájával. Lépcsőn le, zebrán át.
Érdeklődésünkre az is kiderül: ha a kutyán van hám, rendben van az oltási könyve és nem morog senkire, valamint a gazdánál van a tanúsítvány, félmilliós büntetésre számíthat az az intézmény, amely megtagadja a kutyától és gazdájától a belépést. Most nem térünk be sehova, viszont Potter séta közben mindent jól csinál, kap is egy kis simogatást tőlünk. Ezt azonban nem szabad!
– Amikor hámban van, munkát végez, ilyenkor tilos simogatni, mert ezzel csak megzavarjuk a kutyát és veszélybe sodorjuk a gazdáját – mondja Bősze György. – Le kell venni a „munkaruhát”, aztán kaphatja a simit ezerrel. És így is történt.
