Vajon mi történt 1948 tavaszán a szelestei kastélyban? - elmeséljük

A program helyszíne a szelestei kastély volt. Az értesítéseket Koncz Endre, a szervezet vasi vezetője fogalmazta meg és küldte szét. „Szeretnénk együttesen megvitatni mindazokat a kérdéseket, amelyeket kulturális és egyéb vonalon a parasztfiatalságnak meg kell oldania.” Példának a dán, svéd és finn népfőiskolák tevékenységét tekintették. A távolabbról érkezőket a vasútállomáson várták. A részvételért nem kellett fizetni, az útiköltséget is térítették. 

Az ellátáshoz természetbeni hozzájárulást kértek: „három napra kenyeret, fél kiló nullás lisztet, 20 deka zsírt, három kiló krumplit, 40 deka babot, negyed kiló darát, 20 deka kolbászt, 20 deka cukrot, öt fej vöröshagymát”. A jelentkezőket arra kérték, hogy pokrócot, evőeszközt és csajkát is vigyenek magukkal. A szállás és a foglalkozások helyszíne a kastély volt. A lányokat eredetileg a község házainál akarták elhelyezni, de végül ők is a kastélyban aludtak. A körülmények spártaiak voltak, az ablakok hiányoztak, s csukható ajtaja sem volt minden szobának. Az érkezés utáni első feladat a szalmazsákok tömése volt. A résztvevőkről nem maradt fenn teljes névsor. Harminc-negyvenen lehettek. Napközben előadásokat hallgattak. Meghívott vendég volt például Szathmáry Lajos, a minisztérium szabadművelődési osztályának vezetője, aki korábban a pápai református kollégiumban tanított. Vass Károly, a celldömölki gimnázium igazgatója a parasztság történetéről beszélt. 

Ott volt Molnár István, az országos hírű Balatoni Népfőiskola megalapítója és vezetője. Esténként a gencsapáti Vincze Ferenc irányításával néptáncokat tanultak, népdalokat énekeltek. A táborparancsnoki tisztséget Kiss Gyula látta el. A találkozó éppen pünkösd idejére esett, ezért vasárnap a katolikus résztvevők Ölbőre mentek misére, a protestánsoknak helyben tartottak istentiszteletet. A táborozókat a tudás és a szabadság iránti vágyuk mozgatta. Az egyikük ezt írta a naplójába: „a tér nyitva előttünk, s lehet, hogy egyszer csak lehetősségünk nyílik rá, hogy szárnyra kelve új utakat kereshessünk”. Alighogy véget ért a három és fél napos program, már tervezték a következő találkozókat. 

Koncz, Vincze „Ferkó” és még jó néhányan szeptemberben az Őriszentpéteren megrendezett „őrségi napon” találkoztak, októberre pedig Pankaszra szerveztek népfőiskolás találkozót. Közben azt is észrevették, hogy a körülmények megváltoztak. Az előbb említett naplóba az alábbi mondat is bekerült: „A szabadságot tőlünk teljesen elvették.” A szabadművelődési tanács hivatalosan 1946-ben alakult meg, de előzményei már 1945- ben is léteztek. 

A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz tartozott, de minden megyében létrehoztak egy helyi szervezetet. Ez utóbbi munkatársa volt a szelestei tábort szervező Koncz Endre. Kövendi Dénes és Szathmáry Lajos Szabadművelődés kézikönyve című munkája 1948-ban jelent meg. Ebben a műben már megjelennek bizonyos „osztályszempontok”, de mégiscsak azt mondják, hogy szabadsággal kell nevelni a szabadságban. 

Álláspontjuk szerint a művelődésben fontos és hasznos szerepük van a politikai pártoknak és a vallásfelekezeteknek. A szervezők májusban a skandináv példát látták követendőnek, ezzel szemben a hatalmon lévők az országot szovjet mintára szervezték át. Felszámolták a többpártrendszert, az egyházi iskolák többségét bezárták, s néhány kivételtől eltekintve a szerzetesrendeket is feloszlatták. A szelestei kastélyt októberre lakhatóvá tették. Az akkor kezdődő képzéssorozatot még népfőiskola néven hirdették meg, de a valóságban „bentlakásos tömegszervezeti tanfolyamokat” indítottak.

Volt olyan kurzus, amelyikre az EPOSZ (Egyesült Parasztifjúság Országos Szervezete), volt, amelyikre a DÉFOSZ (Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége) vagy az MNDSZ (Magyar Nők Demokratikus Szövetsége) iskolázta be az aktivistáit. Márciusban ezek is abbamaradtak. Az épületet egy darabig még pártoktatás céljára használták, de azok az évek már nagyon messze voltak a fényes szelek időszakától.