A színházi világnap elé

„(…) minden jó művészet valahol mélyen ugyanazon dolog körül forog: fogja a teljességgel megismételhetetlent, a jellegzetest és egyetemessé teszi” – írja Jon Fosse Nobel-díjas norvég író, drámaíró a színházi világnapot – március 27-ét – köszöntő üzenetében. Körülbelül ezért ismerhetünk rá önmagunkra meg a világra Antigonéban (vagy még inkább Iszménében), Hamletben, Trepljovban, vagy éppen Szigligeti Ede leporolt nadrágú hőseiben és Pintér Béla Gyévuskájának szereplőiben. A színház az a hely, ahol hús-vér emberek játszanak hús-vér embereknek, mindig itt és most, mindig együtt, mindig közös erőfeszítéssel, mert másképpen nem megy. Akkor sem, ha a látszat azt mutatja, hogy csak csöndben ülünk a nézőtéren.