Budapest-Bamako: a 96-os számú Kő-Szeg Band afrikai kalandjai a Világjárók Klubjában - fotók

Lepold Gábor (Kőszeg), Hod András (Kőszegdoroszló), Oláh Gábor (Horvátzsidány) és Zubrics István (Meggyeskovácsi) négyese 9350 kilométert tett meg a Budapest-BAMAKO 4x4 ralin. Kedd este a Jurisics-várban a Világjárók Klubjában telt ház előtt tartottak képes úti beszámolót kalandjaikról. Előtte a vár udvarán a terepjárót is megcsodálhattuk – rajta eredeti vastag guineai vörös porral.

A kőszegi kalandorok tehát szűk három hét alatt értek célba a 4x4 túra (kaland) kategóriában. (A Lovagterem színpadán ülve tisztázták például azt is, hogy mi a különbség a spirit, a verseny, a 4x4 túra és a túra kategória között.) Pócza Zoltán kérdezte őket a nulladik mérföldkőtől, vagyis az elhatározástól a szervezésen, útitárskeresésen keresztül az autó kiválasztásáig, az egyéb előkészületekig, és végig a tíz országon átvezető út során tapasztaltakig.

Előbb azonban a Budapest-Bamako hivatalos oldalán fellelhető (elrettentőnek szánt vagy éppen hívogató?) információk közül idézett. Mit tegyen feltétlenül a csomagjába az, aki az út teljesítésére vállalkozik? Hát fájdalomcsillapítót, gélt csípésekre, égésekre, erős napkrémet, alkoholt, szemcseppet, gyógyszert gyomorrontásra. S mi történhet az út során? Baleset, autófeltörés, rablás, bebörtönzés Afrikában, kiszáradás a sivatagban, kijavíthatatlan technikai problémák, ételmérgezés, napszúrás, homokviharok, találkozás korrupt határőrökkel és veszélyesen vezető sofőrökkel.

A Budapest-Bamako magyar találmány: „egy veszélyes, minimál asszisztenciás kaland és tájékozódási verseny. Itt nincsenek mentőhelikopterek, begyűjtő teherautók, idegenvezetők, animátorok vagy tolmácsok. Mindenki a talpraesettségére, a szerencséjére és a felkészültségre számíthat. A Bamakon egy dolog biztos: minden bizonytalan. De a kaland erről szól.” – foglalja össze ugyanaz a honlap. A négy férfi elmeséléséből is ez derült ki.

Minden 2022 októberében kezdődött, a két Gábor egy átlagos péntek esti csetelés során egyezett meg: belevágnak a kétévente rendezett afrikai futamba. Másnaptól elkezdték a szervezést. A kategóriájukat azért választották, mert látványos, izgalmas offroad útvonalakra viszi be az indulókat. Nincs pontgyűjtés, versenyzés, „csak” extrém kaland, izgalmas terep, kövek, homok és földutak. Szükségük volt egy jó terepjáróra is. A Kő-Szeg Band egy visszavásárolt 2003-as Jeep Grand Cherokee mellett döntött, amelyet egy év alatt készítettek fel az útra. A társakat a szerint is választották, kivel képesek összezárva több hetet eltölteni. Öt oltást vettek fel, maláriagyógyszert szedtek Afrikában, ez is szóba került.

Az európai hotelekben töltött éjszakák után két hét sátrazás következett, közte szegényes tisztálkodási lehetőségekkel, ásványvizes, patakos, óceáni fürdésekkel. A táborokban katonai-rendőri felügyeletet kaptak, ám útközben senki sem vigyázott rájuk – Mauritánia határán például a csomagjaik között talált sör miatt volt „kellemetlenségük”. Afrikában a készpénz a biztonságos – sokféle kell, mert amit kiadsz a kezedből, abból nem adnak vissza, hallottuk.

Gasztroélményeikről, a döbbenetes kulturális különbségekről, a helyiekkel való kommunikációról (kézzel-lábbal-pénzzel), a terepviszonyokról, barátságukról és találkozásaikról is szóltak kőszegi származásúakkal. Magyarországról indult az amatőr rali. Olaszországon, Monacon, Franciaországon, Spanyolországon, Marokkón, Mauritánián, Szenegálon, Guineán át vezetett, és mivel Bamakoban polgárháborús helyzet van, a Sierra Leone-i Freetown-ban ért véget életük kalandja.