Vajon kire ütött ez a gyerek? - A pszichológus arról a helyzetről, amikor különbözik a szülő és a gyermek természete

Ha eltemetjük magunkban ezeket a rossz érzéseket, attól elmúlni nem fognak, csak elfojtódnak. A tagadással viszont könnyen az ellenkezőjét érjük el, még inkább kikívánkozik az ellenérzés. Emiatt szégyenérzet, bűntudat keletkezik bennünk, hiszen „milyen szülő az, aki rosszat érez gyermekével kapcsolatban?” - pszichológus válaszol.

A hangsúly a megértésen van 

A dolog egyenes következménye, hogy még intenzívebben igyekszünk elfojtani a negatív érzéseinket. Mindez ördögi kör – mondja Bojti Andrea, aki szerint a hangsúly a megértésen van. Amikor egy szülő azzal a problémával keresi meg, hogy milyen nehezen boldogul a gyermeke nevelésével, mennyi feszültség, összetűzés, harag van köztük, a szakember szeret rávilágítani arra, hogy mennyire más lehet az egyes családtagok természete. 

Nyugtalan babának recsegő rádiót 

– Ha egy kisbaba nehezen kezelhető, sírós, nyűgös, nehezen alszik éjszakánként, nehéz temperamentumúnak tartjuk, ez pedig genetika, ilyen az alaptermészete. El lehet képzelni, hogyha ennek a kisbabának egy nyugodt, inkább lassú tempójú, megfontolt anyukája van, milyen nehezen indul kettejük kapcsolata. Az anya kétségbeesik, hogy nem tudja kezelni a babát, a babának pedig kevés az inger, és ettől még frusztráltabbá válik. Erre az anya még jobban kétségbe esik, és elkezdi önmagát ostorozni, hogy rossz anya. Holott valójában feszült, haragszik a kicsire, amiért nem hagyja aludni és állandóan sír. A helyzetet hipp-hopp megszüntetni nem tudjuk, de javítani sokat lehet rajta – mondja Bojti Andrea, és Ranschburg Jenő pszichológust idézi, aki az egyik előadásán azt mondta: ha a nehéz természetű csecsemő ágya mellé éjszaka beállítunk egy metronómot, vagy bekapcsoljuk a recsegő rádiót, hamarabb elalszik. (A sötét és csendes éjszaka a nyugtalan babának igazi kínszenvedés, hiszen semmilyen ingert nem kap, de ha hangokat és fényt biztosítunk neki, akkor nyugodtabban alszik majd.) Ez a megértés lényege. Ha pedig értjük a gyermekünk és a saját természetünket, jobban látjuk a különbségeket, és kevésbé kétségbeejtő a gyermek viselkedése. 

A temperamentum és elmélete 

A következőkben a temperamentumelméletet hozza szóba a szakember: ugyanabban a családban, ugyanolyan környezetben, ugyanazon szülők által, ugyanakkora szeretetben nevelkedve nagy különbség lehet a testvérek között, hiszen más az alaptermészetük. 

„Ugyanolyan makacs, mint az apja”

Mint mondja, az alaptermészet kérdésén túl egy másik fontos dolog, amire rákérdez a gyermekpszichológus, az, hogy „Kire hasonlít a gyermek természete?” Informatív lehet egy ilyen kérdés, főleg, ha az rá a válasz, hogy „Jaj, ne is kérdezze, ugyanolyan makacs, mint az apja!” 

Bizonyos tulajdonságok öröklődhetnek 

– Van az emberi természetnek is genetikai faktora, bizonyos tulajdonságok öröklődhetnek. Így nem meglepő, ha egyértelmű választ tudunk adni a hasonlóság kérdésére. Azt azonban fontos értenünk, mit is jelent valójában, ha bizonyos tulajdonságaiban valakire hasonlít a gyermek. Az előző példánál maradva, ha a szülők kapcsolatában pont az jelenti a legnagyobb problémát, hogy az apuka makacs, akkor nem véletlen, hogy gyermekének éppen ezt a tulajdonságát tudja az anyuka a legnehezebben kezelni. Számtalan hasonló példát említhetnék még, de mindegyiknek ugyanaz az üzenete: a helyzet megértése kulcsfontosságú. 

A „minden tökéletes” csapdájában

Ha a szülő-gyermek kapcsolatban túl sok a konfliktus, akkor az első lépés ennek belátása. Nem jó belesétálni abba a csapdába, hogy mindig minden tökéletes, mert ha az ember tökéletesnek képzeli a családját, a legkisebb gondot és problémát is komoly kudarcként éli majd meg, és ettől rossz gondolatai lesznek, csökken a szülői kompetencia érzése. Talán egyszerűbb, ha bevalljuk, igenis vannak negatív érzéseink gyermekünk iránt, hiszen emberek vagyunk, különbözünk egymástól – hangsúlyozza.