Mesélő podcast: Desics Péter Pál egyike volt a közel kétezer Garibaldival harcoló  hősnek

A „risorgimento” = „újjászületés” fogalmat a történeti irodalom, Itália  területének idegen uralom alól való felszabadításáért és az egységes Olaszország megteremtéséért folytatott harc értelmében használja. Ebben a küzdelemben, az 1848-49-es magyar szabadságharcot lezáró világosi fegyverletétel után, sok magyar vett részt. Desics Péter Pál egyike volt a közel kétezer Garibaldival harcoló  hősnek, akinek rövid életrajza olvasható  a „Magyarok és a risorgimento” című  1961-ben megjelent könyvben.  Ennek nyomán a vasi helytörténeti kutatás többször foglalkozott Desics-Dobozy élettörténetével, aki Desics István, és Füzy Éva gyermekeként  1833. április 17-én Szombathelyen született.   

A szabadsághős sorsának kiderítésében fontos szerepe volt Desics Ignácnak, aki 1881 és 1894 között Vasvármegye, majd 1894-től a Vasvár-Szombathelyi Székes-káptalan levéltárosa volt, és családja történetét kutatva kiterjedt levelezést folytatott hazai és külföldre szakadt rokonságával. Így került kapcsolatba az Amerikai Egyesült Államokban élő Desics-Dobozy Pállal. Az 1910-es években váltott néhány levelük fennmaradt a vasvári káptalan  iratanyagában. Ezekből ismerhetjük meg a kalandos életutat. Desics Péter Pál 1848-ban, a szabadságharc idején határőr alakulatnál szolgált Szentgotthárdon. 

Ezt követően Sümegen volt mészáros segéd, útlevéllel utazott Törökországba és onnan jutott Itáliába. További sorsát egyik levelében így foglalta össze: „Midőn 1859 tavaszán az osztrák-olasz  háború kitört, én azonnal Olaszhonba siettem A nevem megváltozása egyszerű tapintatlanság volt. Amikor olaszhon felé hajóra szálltam akkor vettem föl a Dobozy álnevet, ugyanis én mindig ábrándoztam a haza jövetelemről, de beállottam Garibaldihoz az alakulandó Olaszhoni Magyar Légióba, ahol mint huszárhadnagy csatáztam 1862 december 4-ig. Amikor a légiónkat 4 évi csatázás után fölváltották és észak Olaszhonba helyezték, én lemondtam és Amerikába útnak indultam dacára, hogy sebesülésem még meg sem gyógyult. 1862-ben ugyanis kétszer sebesültem meg, de a vérem forrott a szegény Rabszolgák fölszabadulásáért. Elutazásom előtt Kossuth Lajos értem küldött és egy ajánló levelet adott az Amerikai Katonai hatósághoz. New Yorkba megérkezvén Kossuth Lajos nővérénél Rutkai asszonyságnál szállottam meg, majd Zsuláfszky László huszár hadnagy és szakaszvezető fivére Emil, továbbá Kossuth unokaöccseivel együtt  öt nap múlva a csatatérre mentem. Itt Asbóth tábornok önkéntes segédtisztjévé lettem, majd amikor a felszabadult rabszolgákat katonai szolgálatra használni kezdték, a 16. Hadtest parancsnoka Hunsbut Tábornok értem küldött és egy nehéz Tüzér Ezred alakításával és 2 erőd védelmével bízott meg. Előbb mint őrnagy, majd pár hó múlva alezredesi ranggal, egy 1800 emberből álló ezredet a háború végeztéig, 3 éven át vezényeltem. Miután lemondtam,  mérnökséget tanultam, amellyel a vasúti építéseknél sok pénzt szereztem, de később bányai dolgokkal nagyon sokat vesztettem.” 

A polgárháború után Dobozy  Missouri államban, West Plains-ben telepedett le. A helyi közösségben tekintélyt szerző, közéleti szerepet is vállaló ember volt. Közmegbecsülést kivívó polgár volt.  Halálának pontos idejét a  Howell County Gazette c. helyi napilap 1919. szeptember 25-i száma „Három háború hőse” címmel, az első oldalon közölte. Desics-Dobozy Pál elismertségét Bohrer, West Plains-i polgármester leveléből is tudhatjuk, aki miután az amerikai és magyar  Desics rokonok levélváltásai az első világháború kitörése miatt megszakadtak, 1922-ben ezeket írta Szombathelyre címzett levelében: „Dobozy ezredes urat, kb. 30 év óta ismertem... itt nagy tekintélynek örvendett, igen sok barátja volt, kik őszintén gyászolták elhunytát”. Számunkra is méltó dolog rá emlékezni.