Nagycsütörtök van, magától kezdődik el megint Dsida Jenő verse

Nagycsütörtök van, magától kezdődik el megint Dsida Jenő verse, a Nagycsütörtök – amelyben a kocsárdi váróterem egy észrevétlen pillanatban átlendül a verssorok kerítésén is túlra. De itt marad a földön mégis, mert egészen emberi az a szorító magány azon a legsötétebb éjszakán, amikor elérhetetlennek tűnik a hajnal: „Nem volt csatlakozás. Hat óra késést / jeleztek és a fullatag sötétben / hat órát üldögéltem a kocsárdi / váróteremben, nagycsütörtökön. / Testem törött volt és nehéz a lelkem, / […] Tompa borzalom / fogott el, mély állati félelem. / Körülnéztem: szerettem volna néhány / szót váltani jó, meghitt emberekkel, / de nyirkos éj volt és hideg sötét volt, / Péter aludt, János aludt, Jakab / aludt, Máté aludt és mind aludtak…”