Vándormadárként meseországban - Bodó Mária festőművésszel beszélgettünk

Bodó Mária - vagy ahogyan a legtöbben ismerik: Bodó Marcsi - harmincnyolc éves múlt. Körmenden született, de a gyermekkorában nagy szerepet játszott két közeli kistelepülés, Vasalja és Rátót is. Szentgotthárdon érettségizett, majd Zalaegerszegen, az Ady Endre Általános Iskola, Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskolában dekoratőr-kirakatrendező szakon végzett. Többször próbálkozott, hogy bejusson a művészeti felsőoktatásba, végül a Pécsi Egyetem Művészeti Karán diplomázott festőművészként. Egyetemi évei alatt - az Erasmus programnak köszönhetően - hat hónapot töltött az Olmützi Művészeti Egyetemen.  

Marcsi a legjobban azt szereti, ha alkotásaiban a festészetet és a grafikát, valamint a linómetszetet ötvözheti. Korábban egész nagy méretű képekbe is belevágott, mostanra ez - az anyaság édes terhe miatt - háttérbe szorult. De Marcsi olyan, hogy mindig kell csinálnia valamit, ezért tavaly novemberben új irányt nyitott az életében. Megálmodta és létrehozta a Vándormadár Meseházat, ezt az interaktív, mesés, fejlesztő foglalkozást, amellyel Rajner Ágota közművelődési szakember meghívására Pinkamindszenten debütált. 

-A gyermekeim adták az ihletet, akik nagyon szeretik a meséket, minden nap követelik az olvasást, emellett örömmel belehelyezkednek a mese egy-egy szituációjába is. Amikor a macska-téma foglalkoztatta a kisfiamat, a könyvtárban rátaláltam egy papírszínház mesére. Talán ez volt az első lépés a Vándormadár Meseház megalkotása felé. A foglalkozásaimon a mese mellett jelen van a zene, megismerkedünk különböző anyagokkal, textúrákkal, de a témához igazodva körjátékozunk, kirakózunk, kézműveskedünk  is. Ezek mind elősegítik, hogy a gyerekek mélyebben megéljék a mesét és a vizuális élményt- mesélte az ötletgazda. 

Vándormadár Meseház: az elnevezés egyrészt arra utal, hogy Marcsi szeretne vándormadárként eljutni minden kisgyerekhez, másrészt nagy vágya, hogy legyen egy olyan hely, ahol maga is vándormadarakat - gyerekeket - tud fogadni. 

Szárnyakat adjatok nekik! - idézte Schäffer Erzsébet írónőt, egyúttal saját hitvallását Marcsi, aki azt is elárulta: a legkisebbek sokszor nem tudnak koncentráltak lenni, viszont nagyon szabadok képzeletben. Utóbbi a nagyobbakra is igaz, de ők már sok mindenen átmennek, az óvoda és az iskola is nagyon formálja a vizuális látásukat és a képzeletüket. 

Éppen ezért Bodó Marcsi a foglalkozásait hároméves kortól ajánlja, felső határ nincs, merthogy a mesék a felnőtteknek is kedvesek, sőt nem is gondolnánk, hogy mennyire tanulságosak is.