A celldömölki postahivatal padlásra rejtette Berzsenyi Lénárd olmützi várbörtönben készült rajzait

1962-ben felújítási munkák kezdődtek a celldömölki postahivatalban, amelynek épületét még a 19. században a Berzsenyi család emeltette. A padlástérben a munkálatokat végző szakemberek különleges leletre bukkantak, amelyből néhány poros, nehezen olvasható papírlap Zongor Ferenchez került. A neves helytörténész, a Celldömölk-Alsósósági általános iskola akkori igazgatója alapos tanulmányozás után felismerte a dokumentumok jelentőségét és munkatársaival maga is kutatni kezdett a posta padlásán. Ennek során 41 rajzot sikerült megmentenie. A megtisztogatott lapokról kiderült, hogy azok Berzsenyi Lénárd hagyatékából származnak. 

Kemenesalja neves személyiségéről, Berzsenyi Dániel harmadfokú unokatestvéréről tudjuk, hogy 1805-ben Nemesmagasiban született, 1848 szeptemberétől fegyverrel harcolt szabadságharcban. A szolnoki és a ceglédi ütközetek hőse 1849 januárban kapta meg ezredesi rendfokozatát, majd Görgey Artúr hadtest parancsnokká nevezte ki. A szabadságharc leverése után az aradi császári bíróság forradalmi tevékenységéért halálra ítélte, majd a kivégzést 18 év várfogságra változtatta. Berzsenyi a büntetést Olmützben, (ma Olomouc, Csehország) a várbörtönben töltötte. A rabság éveiben, a jó rajzkészségű katona, megörökítette fogolytársai arcvonásait. Berzsenyi munkássága különös jelentőségű. Az 1848-as fogoly portrék legnagyobb értékét a képek hátoldalán olvasható jegyzetek adják. E sorokban a raboskodók leírták életpályájukat, elítéltetésük okait. Sok szabadságharcos esetében napjainkban ez a kizárólagos forrás ahonnan 1848-49-es tevékenységük megismerhető. A portrékat Berzsenyi Lénárd 1856 nyarán történt szabadulásakor hozta magával. Ezt követően a Vas megyei kemenessömjéni családi birtokain gazdálkodott. 

A Kiegyezés után visszakapta tiszti rangját, a hadügyminisztérium folyósította nyugdíját, de közhivatalt soha nem vállalt. Alapító tagja volt a Vas Megyei Honvédegyletnek, amelynek működtetésében birtokszomszédjával, egykori fogolytársával, Újváry István alezredessel együtt fáradhatatlanul tevékenykedett. 81 évesen hunyt el. 122 Olmützben készült rajzát a Szombathelyi Savaria Múzeum őrzi. A Celldömölkön előkerült portrékat a napjainkban már Berzsenyi Lénárd nevét viselő alsósági általános iskola helytörténeti kiállításán tekinthetjük meg. Berzsenyi Lénárd életét és tevékenységét, katona portréinak történetét és azok minden részletre történő bemutatását Simon V. Péter 1988-ban „Utazás ismeretlen állomás felé” című könyvében végezte el. Berzsenyi Lénárd nyughelyét, a kemenesmagasi családi sírboltot, 2007-ben a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánították.