A 93 éves Palotás Ferencné Teri nénit születésnapján köszöntötték Vépen

Virággal és édességgel kedveskedett a városvezető az idős asszonynak, aki a hétvégén nagy családjával ünnepelt – mint megtudtuk, az udvaron bográcsoztak, gulyás főtt. Több mint tízen összegyűltek: két gyermeke, unokái, dédunokája is. Teri néni asztalán cseppet sem hervadtak még az ajándékba kapott szép csokor virágok – azok mellé ültünk le beszélgetni a múltról és a jelenről.

Szegény sorsban nőttek fel, vépi származású édesapja Budapesten volt postás. Teri néni polgári iskolába járt Szombathelyen, és kényszerűen ott is lakott, míg a hat testvére Vépen. Amikor bejöttek az oroszok, hazamenekült, mesélte. Az iskolát félbehagyta, napszámba ment dolgozni: úgy kapált, hogy mindenkit lehagyott. Utána, 1949 szeptemberében sikerült bekerülnie a szövőgyárba – decemberben már díszes borítékban kapta a fizetését, olyan jól teljesített. Később kiváló dolgozó lett. Huszonöt évet húzott le a gyárban, közben megszületett a két gyermeke – azok voltak élete legboldogabb napjai. Teri néni a gépészképző konyháján kilenc, a Zsiba falatozó konyháján 13 évet töltött munkával. Hatvankét éves korában onnan ment nyugdíjba. Férje – drága párja – a börtönben a szabászat művezetőjeként dolgozott: 130 elítélt tartozott alá a varrodában. 

Teri néni nehezen mozog már, nem jár sehová, csak a házon belül és az udvaron. Kinn amit tud, még megcsinál, bent olvasgat, horgol. S nincs olyan nap, hogy a családtagjai közül be ne futna hozzá valaki.