Négy nap királyság ezrek örömére a pünkösdi fesztiválon

Pénteken kezdődött

Nyárindító napok kezdődtek múlt pénteken este a gencsapáti sportpályán: hatalmas tömeg és tapsvihar fogadta a csodálatos hangú Rúzsa Magdit, a hangulat az Ocho Macho buliján is kitartott. Papírhajón Bolyongó, tiszta derű, elragadó akusztikus zene – saját stílusát így jellemzi a Margaret Island, ebből hoztak nagy adaggal a pünkösdi fesztivál második napjára.

Rengetegen kíváncsiak voltak az öt éve alakult, magyar népzenei ízzel kevert folk-popot játszó csapatra, akik néhány hete azt üzenték vasi rajongóiknak, vigyék magukkal a hétköznapi problémáikat a koncertre, hogy majd legyen mit fel- és megoldani a közös énekléssel. Lábas Vikiék örömzenét ígértek, és nem okoztak csalódást. Az énekes lány külön megdicsérte a közönséget, a legtöbben kívülről fújták a dalokat. Mészáros Eszter például, akiről kiderült, ünnepelni jött a barátnőivel. A kapuvári lány 15 éve táncol az ottani néptánc-együttesben, néhány órával a koncert előtt a Vincze Ferenc szólótánc-versenyen ugrós kategóriában versenyt nyert. A lányok azt tervezték, megvárják még a Csík zenekart, belehallgatnak a Punnany Massifba, csak utána utaznak haza.

Sokszínű fellépőgárda

Hatalmas bulival, igazi nagyszínpados produkcióval érkezett Gencsapátiba szombaton este az egyedi hangzású „társadalom-funkot” játszó Punnany. Egyet sem hagytak ki a legnagyobb slágereik közül, a rajongók hálásan, jó hangosan és hibátlanul énekelték a Vendéglátós, a Szabadont, a Hétköznapi hősöket, vagy éppen az Élvezd dalt. Mészáros Zsoltnak a kedvencei lettek, annak ellenére, hogy a szombathelyi metálrajongó fiatalember az Edda miatt zarándokolt el a fesztiválra. Farkas Roland Wolfie-t és zenekarát végighallgatta az a Sopron mellől érkezett csapat is, akiktől csupa jót hallottunk a gencsapáti zenei és gasztrofesztiválról, dicsérték a családias közeget, a szervezést, a nyitottságot, és a soproni viszonylatban baráti étel-, italárakat.

A pécsi bandával párhuzamosan az egyik sátorban a Csík zenekar játszott: szívből és szívhez szóló dalaik, felvidéki összeállításuk, csángó muzsikájuk külön sziget volt a szombat estében. Az Edda ismerős dallamaira visszatódult a közönség a nagyszínpad elé – akkorra már elkészült az összes szelfi, szépen fogyott a csavart krumpli, a lángos, a csülök, a sör, a rozé-fröccs és a pálinka. Pataki Attila a koncert előtt dedikált, aztán felhangzott az 1990-ből való Győzni fogunk!, a Minden sarkon álltam már és sorban a többi kedvenc. Közben az I love the 2000’s blokkban mások mellett Náksi és a Happy Gang, éjjel pedig külföldi előadók Groove Coverage és a Master Blaster szólt a lemezjátszók mögül.

A vasárnap a rockereké volt

Természetesen más közönséget vonzott a fesztivál vasárnapi programkínálata: a Mátraalja vidékéről származó, „rock and road”-ot játszó Road korábban turnézott a Tankcsapdával. Most is előttük, de nem előzenekarként mutatkoztak be. Este 10-re amerre néztünk, rockereket láttunk felnőtt és gyerek kiadásban, teljesen megtelt a nézőtér. Lukácsék a kezdetektől napjainkig időrendben haladva vonultatták fel leghíresebb dalaikat, a hallgatóság pedig egy emberként indult be rájuk. Az extra látványvilágú színpadkép, a pirotechnika, a kivetítőkön futó animációk és a tökéletes hangzás együtt adták a profi produkciót. A kisebb színpadon a Bagossy Brothersnek tapsoltak sokan, hajnalig ott a dj-ké volt a terep. Az utolsó nap nagy durranásai, az Ismerős Arcok és a Lord zenekar után a Mokka Tribute Band köszönt el egy évre a közönségtől.