Az égi és a földi szféra különleges találkozását látjuk a fehér lapokon

„A kinyilatkoztatásban minden összefügg. A hittitkok megbonthatatlan, csodálatos életszövedéket alkotnak” – ez a Barsi Balázs ferences szerzetestől származó idézet vezeti fel Pozsonyi János Péter grafikáiból szeptember 18-án, hétfőn 17 órakor nyíló kiállítást. A tárlat a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltárban lesz.„A kinyilatkoztatásban minden összefügg. A hittitkok megbonthatatlan, csodálatos életszövedéket alkotnak” – ez a Barsi Balázs ferences szerzetestől származó idézet vezeti fel Pozsonyi János Péter grafikáiból szeptember 18-án, hétfőn 17 órakor nyíló kiállítást. A tárlat a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltárban lesz.A visszafogott, fehér meghívó is megállít, gondolkozásra késztet. Felül az Ars Sacra logója, mutatja, hogy a rendezvény egy nagyobb fesztiválsorozat része. Hittitkok és életszövedék, ezek között bolyong az ember, keresi útját, akárcsak a művész vonalai a képeken. A gondolati útkeresés grafikai formanyomatai végletekig letisztított szellemi tevékenységként mutatják meg a rajzolás aktusát. Pozsonyi János Péter azt mondja, hogy ő először fejben rajzol. Vagyis az elme, a gondolati sík az ő igazi vázlatfüzete. A fejben kergetett vonal tisztul majd képpé a lapon. Úgy is értelmezhetjük, hogy a rajz nem más, mint a gondolatban megtett út. Olyan, mintha a grafika bolyongó vonalai is az útkeresésről, az úton létről beszélnének. A művész nem hiába választotta ki ezt a technikát, vagy fordítva: nem véletlen, hogy ez a technika, ez a forma az uralkodó, hiszen a rajzokat mozgató egyik központi gondolat az, hogy az ember földi vándorként van jelen az életben. Ebből a bolyongásból, odüsszeuszi dinamikából táplálkoznak a képek. Tóth Csaba Munkácsy-díjas festőművész nyitja majd meg a kiállítást. Az ő neve szorosan kapcsolódik a képekhez, hiszen ő fedezte fel a művész munkáit. A művek egytől egyig vertikális, vagyis hosszantilag komponált, függőleges képek. Kifejezik a felfelé törekvést, a lábujjhegyre emelkedő ember alkotótevékenységét. A földi és az égi szféra erőteljesen összefonódik ezeken a munkákon. Eszünkbe juthatnak Pilinszky János örök érvényű sorai: „milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás a fókusz lángoló közös fészkébe? – nem tudom, és mégis, hogyha valamit tudok, hát ezt tudom, e forró folyosót, e nyílegyenes labirintust, melyben mind tömöttebb és mind tömöttebb és egyre szabadabb a tény, hogy röpülünk.”A vonalakat követve nemcsak a szemünk, de a lelkünk is bejárja az utat, egy olyan ösvényt követve, amelyen csak jó dolgokat kapunk majd a hátizsákunkba.