Az Aidáról a Berzsenyi könyvtárban

Örömmel konstatálhatta a krónikás, hogy bizonnyal jóval több, mint ahány befért a Berzsenyi Dániel Könyvtár „Ezt látni és hallani kell” előadás-sorozatára, hogy meghallgassa Horváth Imre karnagy előadását Verdiről, az érzelmek romantikus zenei kifejezésének nagymesteréről.

Giuseppe Verdi (1813–1901) az olasz romantikus zene legnagyobb zeneszerzője, az opera műfajának kimagasló egyénisége. Művei óriási hatással voltak az opera 20. századi fejlődésére, gyönyörűséges zeneműveit ma is nagy sikerrel játsszák világszerte.

Kiemelkedően gazdag munkássága három részre tagolódik: az 1850-ig tartott első időszakban 15 operát komponált, köztük az örökzöld dallamairól és szép meséjéről ismert Nabuccót. A második szakaszt elsősorban külföldi megrendelésre készült munkái jellemzik, köztük az igen széles körben ismert Aida, a Don Carlos, a Traviata és a Rigolettó. Késői korszakának meghatározó művei az Otello és egyetlen vígoperája, a Falstaff.

Horváth Imre a könyvtári zenedélutánon Verdi négyfelvonásos operájáról, az Aidáról beszélt. Részletesen elemezte a mű keletkezését, történetét és az opera több részletét videófelvételeken, kiváló és ismert előadókkal mutatta be közönségének. Dicsérendő megoldás volt, hogy a részletek olaszul csendültek fel, miközben a felvétel alá szerkesztett magyar szöveget olvashatták az érdeklődők. A karnagy szerint „zenészfüllel csak az eredeti nyelven hallgatott opera a jó”.

Az olasz zenedráma legelső, stílusteremtő művét, az Aidát 1871. december 24-én mutatták be a kairói operaházban. A mű témája szerelmi történet a rabszolgasorsra jutott etióp királylány, Aida és az egyiptomi királylánnyal, Amnerissel menyegzőjére készülő Radames hadvezér tragikus sorsáról. A szenvedéllyel átszőtt, szívszorító meséjű opera végén a reménytelen szerelmesek a közös halált választják, hogy örökké együtt lehessenek. Horváth Imre a zenei felvételek közben a tőle megszokott lelkesedéssel hangoztatta közönségének: csodálatos megoldásokkal fejezi ki Verdi gyönyörű zenéje az örömmámort, a szerelmet, a féltékenységet, a csalódottságot, a bánatot! Az előadó szerint a zeneszerző művészi módon, kiváló „drámai eszközökkel képes az ember lelkének hangjait kottaképre önteni, a lírai énekszólamok szinte láttatják velünk a lélek rejtelmeinek világát”.

A zenei délutánt Tomena Ákos trombitaművész előadása színesítette, aki nagy sikerrel játszotta el az opera egyik híres részletét, a Bevonulási indulót.

Tátrainé Kulcsár Irén