2017.11.22. 16:50
Magas mohatartalmú könyvajánló
„Magas mohatartalommal”, olvasható a figyelmeztetés a kötet elülső borítóján; igaz, lenn a sarokban. De talán mégis a moha az oka, hogy Dániel András legújabb kuflis történetén nem könyvesboltban, hanem drogériában akadt meg a szemünk.
Kuflis könyvek: Dániel András maga rajzolja és írja a történeteit
A kuflik és a Mohamanyi című színes, keménytáblás kötetben szó esik többek között arról, hogy a mohamanyik mohával táplálkoznak, és ha az erdőben már fikarcnyi mohát se találnak, akkor kénytelenek útra kelni, újabb lelőhelyet keresni maguknak. És ha útjukon a nagy, elhagyatott rétre érnek, akkor föltétlenül belebotlanak valamelyik kufliba, ami azt jelenti, hogy közel a segítség. Hogy kik azok a kuflik? A kufli nem kifli. Nem is kukac. Nem is bab, nem is kavics.
Van kufli kicsi, van nagyobb, van kövér és sovány. A kufli – az kufli, és kész. Dániel András maga rajzolja és írja a történeteit, amelyekkel se kicsinek, se nagynak nem lehet betelni. Irány a szomorkabokor-liget, ahol a Fityirc heverészik. Látszólag heverészik, valójában ötletel. Hogy jó volna például egy „lepke lebegtette lila léghajó”. A szomorkabokrokat kedvelő költő, Tóth Árpád is biztos örülne neki. (Pagony, 2017)
