A Trabitól a Szombathely Kultúrájáért életműdíjig

Nagy Éva 1977-ben végzett az ELTE Savaria Egyetemi Központ jogelőd intézményében, a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán magyar-könyvtár szakon.

- Éppen 40 éve készült el a szakdolgozata „A személygépkocsik becéző és gúnyoló neve a 10-18 éves tanulók nyelvében Vas megyében” címmel. Honnan volt inspirációja ilyen kutatáshoz?

- Magyar szakos tanárnak készültem, a könyvtár egy szükséges másik szak volt mellette. Szabó Géza nyelvészeti szemináriumán nyelvjárásokkal, névtannal foglalkoztunk. OTDK-ra is eljutottak dolgozataink, köztük ez is. Például a Trabantot becézték Trabinak, de „gyufa-skatulyának” is. A Jelentkezünkben jelent meg egy másik gyűjtésem, a családnevekhez kapcsolódó ragadványnevek témájában. A könyvtár szakon a tájékoztatás és az olvasószolgálat érdekelt, a kutatás, az összegyűjtött tudás és a tanult módszerek felhasználása egy-egy olvasói kérés, kérdés megoldásában. Csoporttársaimmal másodév után a Berzsenyi Dániel Könyvtárban voltunk gyakorlaton, de így is meglepetésként ért, amikor a záróvizsgáim előtt állást ajánlottak. Mivel akkor nem akadt iskolai könyvtárosi – tanári állás, elfogadtam. Két csoporttársammal együtt 1977 nyarán kezdtünk itt dolgozni.

- Fiókkönyvtári instruktorként kezdett a Berzsenyi Dániel Megyei Könyvtárban, ez milyen feladatokkal járt?

-13 fiókkönyvtár volt akkor, iskolában működött három, a többi Szombathely külterületén. Könyvbeszerzéssel, kiszállítással, könyvcserékkel, a könyvtárosok beosztásával foglalkoztam, mellette az olvasószolgálatban szépirodalmi tájékoztatással, ami irodalomkutatást, anyaggyűjtést jelentett. Nem volt könnyű az internet nélküli világban. Készítettünk például a felkészülést megkönnyítő irodalomjegyzéket az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyekhez, a sportházban tartott színházi előadások elé írtunk ajánlókat. Számos kiállítást rendeztem, én kezdtem képeslap- és fotógyűjteményünkből a megye településeinek bemutatóit, több nyomdatörténeti tárlatot hoztam létre. Részt vettem a könyvtár több kiadványának létrehozásában. Szerkesztettem az Életünk folyóirat repertóriumát, összeállítottam a Vasi életrajzi bibliográfiák sorozatban a Szily János életművét bemutató kötetet. Végigjártam a ranglétrát: 1993-tól az olvasószolgálati osztály vezetője lettem, 1994-től megbízott, majd kinevezett igazgatóhelyettes. A könyvtáros munkája sokkal izgalmasabb és változatosabb, mint ahogy ezt egy külső szemlélő, vagy akár a rendszeres látogató hiheti. A tájékoztatás során különleges témákkal is találkozunk.

- Mely munkáira büszke?

- Anyaggyűjtőként, válogatóként, előszerkesztőként részese lehettem az 1997-ben megjelent Szombathely bibliográfiájának. Írtam helytörténeti, helyismereti tanulmányokat, mélyebben foglalkoztam Pável Ágoston munkásságával, a társadalom szociális problémáinak könyvtári vetületével. Nagy, áttekintő történeti kiállítást rendeztem a pannon térség első nyomdáiról. Irányítottam a Berzsenyi könyvtár esélyegyenlőségi programját, különös figyelemmel a helyi roma közösséggel való kapcsolat-építésre. Nagyon büszke vagyok a 2013-2014-ben rendezett vándorkiállításunkra, amelyet a

Weöres Sándor-emlékév keretében hat helyszínen mutattunk be, valamint az egyedülálló stílust képviselő Balázs János roma festőművész munkáinak bemutatására.

- Húsz évig volt igazgatóhelyettes Pallósiné dr. Toldi Márta mellett, majd az ő nyugdíjba vonulásával 2014-től az intézmény igazgatója. Milyen kihívás előtt áll most a könyvtár?

- Mártával nagyon jól tudtunk együtt dolgozni, és folytonosságot szerettünk volna, ezért átvezető időszakot vállaltam, hogy majd át tudjam adni a könyvtárt egy fiatalabb kollégának, hiszen két év múlva én is nyugdíjba megyek. Ez a munka nagy elkötelezettséget kíván, hiszen a vezető a háttérben dolgozik, sok adminisztratív feladattal, szabályzatokkal, minőségbiztosítással, költségvetéssel, üzemeltetéssel. A gazdasági-pénzügyi csoportunk 2015-től a GESZ-hez (Szombathelyi Egészségügyi és Kulturális Intézmények Gazdasági Ellátó Szervezete) került. Korábbiakban gazdasági igazgatóhelyettes támogatta a vezetés munkáját, ez nagy biztonságot nyújtott, és tehermentesítette a vezetőket számos, jelenleg általuk végzett feladat alól.

- Milyennek látja a könyvtárt a 21. században?

- Sokan megkérdőjelezik a könyvtár jövőjét, de a tapasztalatok világszerte mást mutatnak. Átalakulóban van ez a nagy múlttal rendelkező kulturális intézmény: a „nyitott könyvtár” a jövő. Nagyon sok programot szervezünk, kapcsolatokat építünk, közösen szervezünk rendezvényeket civilekkel, intézményekkel. Közösségi hely a könyvtár, az emberek így is használják. Nyugat-Európában korábban hoztak létre olyan könyvtárat, ahol csak számítógépek voltak, de hiányzott a könyv, az újság. Manapság ismét igénylik az emberek a hagyományos könyvtári szolgáltatásokat is. Vas megyében sokat olvasnak az emberek, ezt támasztják alá az adataink is: az előző évben 330 ezer könyvet kölcsönöztek tőlünk, ez az országban az egyik legjobb adat. Csak a nagyvárosok, Miskolc, Szeged, Pécs, Debrecen, Kecskemét előznek meg minket

- Vannak, akik az olvasásról is borúlátóan nyilatkoznak. Ön hogy látja?

- Mindegy, milyen eszközön olvasunk, tableten, telefonon, számítógépen, az is olvasás. A mi tapasztalatunk és adataink azt mutatják, még mindig népszerű. A nyomtatott dokumentumok jövőjében is kételkednek, de ismert a tanulmány, miszerint az elektronikus eszközt használó egyetemisták miután kikeresték a szakirodalmat, kinyomtatták, abból tanultak. Nem kevesebb lett a papírfogyasztás, hanem megsokszorozódott. Mi régen kijegyzeteltük a könyveket, folyóiratokat, ma a diákok kinyomtatják. Az okostelefonok korában úgy vélhetjük, hogy mindenki hozzájut a számára szükséges információhoz, de tapasztalatunk szerint kevesen tudják célzott tudásszerzésre használni. A könyvtárnak az is fontos feladata, hogy megtanítsa az eszközök használatát, szervezünk ingyenes tanfolyamokat. Az is erős túlzás, hogy ma már mindenki elektronikus eszközöket használ. Vas megyében több településen nincsen megbízható hozzáférés a széles sávú internetszolgáltatáshoz.

- Hogyan fogadta, miként értékeli a Szombathely Kultúrájáért életműdíjat?

- Nagyon meglepett. A munkatársaim terjesztettek fel, és az is örömteli volt, hogy voltak külső támogatóim. A kollégáim a kitüntetés után gratuláltak, és az ott elhangzottakban olyan elismerés volt, amire minden vezető vágyik. Azt emelték ki, amire mindig törekedtem: önállóságot adni. Örülök az ötleteknek, és megpróbálom biztosítani a megvalósítás feltételeit. Azt is visszajelezték, látják, hogy sokat dolgozom, és törekszem arra, hogy elismerést kapjon az ő munkájuk is. Kicsit furcsa a „Szombathely kultúrájáért” kapott díj, miközben Egyházasrádócon élek, de a napjaim aktív időszakában, negyven éve napi 9-10 órát valóban Szombathelyért dolgozom. Nem tudott eljönni, ezért a Szent Márton-napi díjátadóról nagyon hiányzott a pályatársam, barátom, Köbölkuti Katalin, aki a kezdetek óta mellettem volt, és mindig őszinte szakmai tükröt tartott elém.