Bukits Anna Amerikával is megismertetné a magyar motívumkincset

Téglából rakott boltíves kapuszín vezet a ház hátsó bejáratához.

– Én erre születtem! – mondja még az udvaron Anna nevetve, amikor arról kérdezem, vajon miért választotta hivatásnak az ötvösséget. Mindig vonzódott minden csendes, elmélyült tevékenységhez. Bár a fém megmunkálása közben sokat meditál, attól sem riad vissza, hogy kalapáccsal idomítsa a rézlemezt. A Waldorf iskolából hozta a művészetek iránti érdeklődést, a szombathelyi művészeti szakközépiskolában Veres Éva irányításával ismerte meg a szakma alapjait. Kíváncsivá tett: vajon a világban mennyire jegyzik a magyar ékszert? Anna megnyugtat, minőségi alkotások születnek nálunk, de kár, hogy a régi magyar motívumokat csak kevesen tudják igazán hasznosítani manapság. Ő hosszú távú célként ezt tűzte ki. Mint mondja: nem másolni kell a régi mintákat, hanem ezeket felhasználva újat alkotni.

Kell hozzá például óriási olló, a rézlemez feldarabolásának ez a módja. Megtudom azt is, hogyan kerül rá a lemezre a máz és a rézszalag. A mindkét oldalon megcsiszolt lemezre alapozóréteg jön – ez egy rózsaszínes ragacsos anyag, amit mindenekelőtt „be kell égetni”. Aztán az előre megrajzolt formát Anna egy ragasztóréteggel rögzíti, majd kicsi, rézből való szalagocskákból hajtogatja meg a motívumot. Ezt egy hengerrel lapítja szét. A kontúrok közé folyatott színek szépen „meg tudnak ülni”. A zománc maga valójában üveg, magyarázza Anna. Színét a hozzáadott fémoxidoktól kapja. Egy kemencében felolvasztják, forrón beleöntik hideg vízbe, az „szétcsapja”, így nem tömbként szilárdul meg, hanem darálékként. Ezt a darálékot viszi fel az ötvös a vörösrézlemezre. A fiatal lány tüzes narancsot választ a kedvünkért, a zománcfrittet (ez a máz szakszerű elnevezése) csipesszel rögzíti, közben elmeséli, hogy nemrég három képpel lett második a kecskeméti nemzetközi zománcművészeti alkotóműhely pályázatán. Jutalmul két héten át tanulhatott a szakma legjobbjaitól. Büszke arra is, hogy Sisa József ötvös-iparművész tanítványává fogadta egy hónapra.

A tanulás mellett Anna meglelte a saját hangját: kis medáljaira, az ékszerek szélére és a képek sarjába is odakanyarítja, hogy AnnaMade. Azt mondja, ez külföldön is jól cseng. Most Amerikában szeretné kiállítani a munkáit, reméli, minél szélesebb körben ismerhetik meg így arrafelé is az ősi magyar motívumkincset.