Himnusz a bélyeggyűjtőhöz

Tudomása szerint más nem készített ilyet, a bélyeggyűjtők (ma már nincsenek olyan sokan) tudják egymásról, ki milyen motívumot gyűjt.

Amikor eldőlt, hogy 1989-től kezdődően a Himnusz születésnapján, január 22-én a magyar kultúra napját ünnepeljük – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le a kéziratát -, az akkor Gersekaráton oktató matematika-kémia szakos tanár és bélyeggyűjtő, Háromi Jenő elhatározta, hogy tematikus lapokon dolgozza fel az Erkel Ferenc zenéjével nemzeti dallá lett, imaszerű ünneplő költeményt.

Háromi Jenő abban az időben még Vasváron lakott, a Vorosilov utcában – állítólag azért nevezték el így, mert azon jöttek be az oroszok -, és 1980-90 között a gersekaráti iskolába járt tanítani, ahol bélyeggyűjtő szakkört is vezetett. A gyerekek szerettek járni, mert a mindennapokhoz hozzátartozott még a postán küldött-kapott borítékok, képeslapok kultúrája, az sms-ező, Messengeren élő mai fiatalok már nem is nagyon találkoznak bélyegekkel, hiszen a hivatalos leveleken a legtöbbször postabélyegzőt használnak. A pedagógus tanórákra is bevitte a bélyegeket: matematikából a feladatlapok képi világát rakta össze belőlük, kémián pedig a víz, a kőolaj, a környezetvédelem volt a bélyegeken keresztül megközelített téma.

A Himnusz bélyeggyűjtő lapjai három-négy év alatt, a kilencvenes évek közepére készültek el, sokat „vadászott” azokra az elemekre – a bélyegeken kívül pecsétes borítékokra, levelezőlapokra -, amikből felépítette az oldalakat. Háromi Jenő abban az időszakban már – 1990-től 2006-ig – Bükön tanított a Felsőbüki Nagy Pál Általános Iskolában, ahol igazgatóhelyettes is volt. Természetesen ott szintén működtetett bélyeggyűjtő szakkört, amit a gyerekek pont azért szerettek, mert ez a generáció már egyébként nem nagyon ismerte a postai levélforgalommal járó bélyegeket. Itteni szakkörének versenyre is vitt tagja volt a jelenlegi büki polgármester, dr. Németh Sándor.

A Himnusz-gyűjteményt kiállításokon szokta bemutatni a diákoknak: egyszer egyméteres keretekben helyez el 12-12 lapot, és végigvezeti a gyerekeket Kölcsey Ferenc, Erkel Ferenc bélyegeken megmutatható élettörténetén, illetve a Himnuszt kétsoronként illusztráló tematikus bélyegcsoportokon.

Háromi Jenő aztán polgármester lett Csepregen, majd újra Bükön pedagógus, egy évig tankerületigazgató, 2017 őszétől pedig a Dr. Csepregi Horváth János Általános Iskola igazgatója.

A pozíció még nagyon friss, sok a szervezési feladat, csak ezért nincs még bélyeggyűjtő szakkör a csepregi iskolában, de január 22-én, hétfőn megnyitják az addigra elkészülő kiállítást a Himnusz-gyűjteményből. Különösen szép darabja például a 400 éves debreceni kollégiumot – itt töltötte Kölcsey az iskoláskorát – ábrázoló bélyeg 1939-es debreceni pecséttel, vagy a Kölcsey halálának 100. évfordulója alkalmából (1938) az „Országos Kölcsey Ferenc Himnusz Ünnepség 1938. VIII. 19.” pecséttel ellátott levelezőlap, amit Szatmárcsekén adtak fel, a költő nyughelyén, ahol a különleges református temetőben a csónak alakú, faragott fejfák sokasága mellett elhaladva találhatnánk meg Kölcsey fehérmárvány klasszicista síremlékét.

Amint megtudjuk, az úgynevezett „futott levelek” a legértékesebb darabok, amiket valaki feladott postán, ma már ilyenből nagyon kevés van, mert az e-mail kivonta a leveleket a forgalomból. Szenvedélyes gyűjtők olyat is megtesznek, hogy feladnak saját maguknak egy lapot bélyeggel, csak azért, hogy megjárassák a postán. Háromi Jenő az 1999-es napfogyatkozáskor adott fel magának egy 1999 forint értékű, alkalomra kiadott bélyegblokkal díszített borítékot, a különös csillagászati jelenség napján pecsételték, így a postai borítékkal együtt a bélyegblokk még értékesebb.

A Himnusz-gyűjtemény egy másik szép lapja Kölcsey halála centenáriumának évéből való, 1938-as pecsétekkel ellátott bélyegeket tartalmaz, valamint 1940-es bélyegzőt, ami pedig a születésének (1790) 150. évfordulóján rendezett emlékkiállítás és ünnepség hivatalos bélyegzője volt. A tárlatot a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Irodalmi Társaságok Országos Szövetsége rendezte.

Rengeteg információt tartalmaznak a bélyegek, pecsétek és borítékok. Olyan ez, mint a nyomolvasás: aki ért hozzá, nagyon sokat megtudhat róluk, belőlük egy adott eseményről vagy időszakról, szinte észrevétlenül tesz szert szerteágazó tudásra, általános műveltségre.

Háromi Jenő azt mondja, a bélyeggyűjtéssel foglalkozó diákjai mind sikeres emberek lettek felnőttként, mert megtanultak összefüggéseket látni, adatokból összerakni az ismereteket, egy sajátos nézőpontú rálátásuk lett a történelemre. Épp ezért van helyük a bélyegeknek a mai oktatásban is. Az igazgató időközben informatika és környezetvédelem szakot is végzett, tervezi, hogy informatika órán ad majd szövegszerkesztési feladatot bélyeggyűjtő lapok tervezésére. Fejleszti az esztétikai érzéket, mert jól el kell rendezni a bélyegeket, a címeket, a szöveghasábokat, szabatos fogalmazást igényel, helyesírást, mindehhez lehetővé teszi a tanult idegen nyelv alkalmazását, mert angolul és/vagy németül is rá kell írni a tudnivalókat. Már tud mutatni diákok által szerkesztett példákat.

„Isten, áldd meg a magyart” – kezdődik a Kölcsey és Erkel Ferenc életét feldolgozó rész után Háromi Jenő Himnusz-gyűjteményének harmadik fejezete: az 1938-as Szent István Ünnepségek pecsétjeivel ellátott boríték közepén a költő portréja látható a bélyegen. Sok „szerzett” (bélyegkereskedőknél vásárolt) eleme van a gyűjteménynek, de több olyat is látunk, ami a gyűjtőnek érkezett még anno Vasvárra, a Vorosilov utcába.

Az „Őseinket felhozád Kárpát szent bércére” sorhoz olyan bélyeg az illusztráció, amely Than Mór Honfoglalás című festményét ábrázolja, Árpád fejedelemmé választásának 1100. évfordulójára adták ki, a tematikus jubileumi pecsét dátuma: 1989. X. 31. Külön történet kerekedhetne a levelezőlapokból, amelyek nemcsak a bélyegek és pecsétek információit hordozzák, hanem a gyűjtőlapokra felkasírozva a magánszférából is hoznak üzeneteket. Az „Árpád hős magzatjai felvirágozának” sorhoz illeszkedően Géza, István és László királyok portréit látjuk a bélyegeken, a lepecsételt Széchenyi Emlék-levelezőlapon a szöveg: „Drága Lujzikám! Leveled megkaptam, Imike beteg, most nem tudok hosszú beszámoló levelet írni…” Az is érdekes, mennyi privát hír elfért egy ilyen lapon, aminek csak a fele állt rendelkezésre, de apró betűkkel, szép vékonyan fogó tollal (kézzel!) írtak, hogy mesélhessenek magukról.

Háromi Jenő Himnusz-gyűjteményének bemutatásával inspirálja a gyerekeket a magyar nyelv újfajta alkalmazására: bélyegekhez kell szövegeket írni.