Jókai kiszabadítása az üvegtárlók mögül

Máris biztos sokan megtanulták, hogy a magyar széppróza napját ezentúl Jókai Mór születésnapján, február 18-án ünnepeljük. Illetve már meg is ünnepeltük. A BDK Jókai-kötetekből összeállított kiállítását azonban még szemügyre vehetjük: odahajolhatunk az üvegtárlók fölé. Valljuk be, kicsit különben is így vagyunk Jókaival: mintha üvegtárló mögött leledzene a tekintélyes életmű, voltaképpen hozzáférhetetlenül. (A díszkiadású, 100 kötetes Jókai-összes nagy kincs, még akkor is, ha a 20. század utolsó éveiben megjelent piros-fekete-arany sorozat már nem olyan impozáns, mint a korábbiak.)

Jókai, a nagy mesemondó – Jókai, az írófejedelem, aki szakállban, bajuszban, akadémiai nagyságként, öblös fotelból – vagy inkább piedesztálról tekint ránk. Pedig hát ő is volt fiatal, sőt. Az 1848-as márciusi ifjak egyik vezérfigurája – 23 éves ebben az időben –, egy lakást bérel Petőfivel. A költő a rangidős: két évvel öregebb Jókainál. Csak aztán érvénybe lépett a paradox törvény: Petőfi meghalt, így maradt örökké fiatal. Jókai majdnem 80 évig élt.

A magyar széppróza vadonatúj hivatalos ünnepén főleg kortárs írókkal találkozhatott a közönség. Talán éppen ezért hisszük el könnyebben, hogy egyszer Jókai is volt fiatal, élettel teli, eleven. És könnyebb lesz kiszabadítani őt az üvegtárlók mögül.