170 éves a Nemzeti dal

A legendás nyomdagépek

Tizenegy esztendővel ezelőtt, 2007 márciusában különleges eszköz, egy nyomdagép költöztetéséről írtak a magyar napilapok. A Petőfi Irodalmi Múzeumba telepített ódon sajtógépet – néhány dunántúli kollégám, nyomdai gépmesterek társaságában – jómagam is kipróbálhattam akkor; az élmény a maga nemében egyszerűen leírhatatlan volt! A múzeumban elhelyezett masina ugyanis a hagyományok szerint a korabéli Landerer-Heckenast nyomdában működött egykor, és így 1848-ban a 12 ponttal együtt ezen a gépen nyomtathatták a forradalmárok a Nemzeti dalt.

Másfél évszázad múlva ugyanezt a klasszikus gépet használhattuk mi, vasi és zalai nyomdászok és tanulóik. Azt a gépet, amelynek festékezett ólombetűi papírosra nyomtatták Petőfi Sándor költeményét, amelynek kéziratát a legenda szerint elfelejtette magával vinni a lánglelkű ifjú – így az akkor huszonöt esztendős Petőfi emlékezetből diktálta az akkori szedőknek a két nappal korábban, 1848. március 13-án keletkezett verset...

Talpra magyar

Az immár 170 éves Nemzeti dal vitathatatlanul mindmáig a legismertebb és legnépszerűbb magyar költemény, amelyet a nemzeti ünnepen óvodások és iskolások, színművészek és könnyűzenei előadók idéznek fel: „Talpra magyar, hí a haza! / Itt az idő, most vagy soha! / Rabok legyünk, vagy szabadok? / Ez a kérdés, válasszatok! – / A magyarok istenére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk!”

Érdemes még néhány mondat erejéig visszatérnünk a nevezetes nyomdához, annak nyomdászához és természetesen a nyomdagéphez! A maga korában egyedülálló, kiváló minőségű berendezést – amely a philadelphiai George Clynn találmánya -, Landerer Lajos Londonból szerezte be. Az a nyomdagép, amelyről szó van, a londoni Clymer Dixon & Co. cég által 1845-ben gyártott, 1141. sorszámú masina volt. Az akkoriban egész Európában igen ritkának mondható nyomdagépet amerikai sas díszítette, ezért „sasos sajtónak” is nevezték a gépet, amelyen a nyomtatandó üres lapot a gép homlokzatán lévő „emeltyű” segítségével préselték hozzá a festékezett, fakazettában egymáshoz erősített ólombetűkhöz. Landerer Lajos – a pozsonyi és később pesti illetőségű Landerer János Mihály nyomdász unokája és Landerer Mihály nyomdászmester fia – rendkívül büszke volt sasos masinájára; számtalan különleges röplap, könyv és egyéb kiadvány készült a gépen, évtizedeken át.

Történetük lenyűgöző! Landerer Lajos még 1840-ben társult Heckenast Gusztáv könyvkereskedővel, megszületett a Landerer és Heckenast nyomda. Landerer társával kiadóvállalatot is alapított, amely Magyarországon az első, modern értelemben vett nagy teljesítményű nyomdaipari vállalkozás volt.

Elsöprő erejű vers

Petőfi Sándor költő ennek a nyomdának az épületében láthatta először nyomtatásban a verset, a Nemzeti dalt, amely a magyar hazafias költészet kiemelkedő alkotása. Horváth János irodalomtörténész így írt a költeményről: „Petőfi politikai költészetében valóban határt jelöl: a küszöböt, melyen át a költői vágy és akarat a cselekvés terére lép ki. A szabadság-rajongás az ő legszemélyesebb lírai tulajdona volt; a cselekvés, melyet belőle következtetni kíván, az egészre vár.”

Petőfi eredetileg március 19-én szerette volna elszavalni a Nemzeti dalt az Ellenzéki Kör tagjai előtt, akik ekkorra tervezték, hogy a Rákos mezején megünneplik a párizsi forradalom kitörését. Petőfi azonban a bécsi forradalom hírére március 15-én a Pilvax kávéházban gyülekező fiatalokkal együtt felgyorsította az eseményeket: felolvasta elsöprő erejű versét.

A jelenkori hírek szerint bárki kipróbálhatja Landerer és Heckenast nyomdagépét, készíthet ünnepi hajfonatot a budapesti Petőfi Irodalmi Múzeum március 15-i programján, amelynek keretében megnyílik az Ország(h), város, híres ember. Arany János és a fényképezés című kiállítás is. Hogy ne feledkezzünk meg Petőfi költőtársáról, barátjáról – sok más mellett a halhatatlan Toldi szerzőjéről – sem.