Aki nem hozott verset, megírta helyben a Savaria Irodalmi Műhely estjén

Ismét nagy volt az érdeklődés, a helynek pedig úgyis irodalmi levegője van.

Az ír pub hangulata kicsit mindenkinek eszébe juttatta James Joyce-t, az Ulyssest és a regény egyik főhősét, Leopold Bloomot, akit a szerző Szombathelyről származtat – beemelve ezzel a világirodalomba a várost. Helytörténészek még a múlt században kiderítették: tényleg élt itt, a Fő tér 41. szám alatt egy Blum nevű család, amelyhez akár Virág Lipót – pontosabban a regényhős „földi mása” – is tartozhatott, hogy aztán kapcsolatba kerülhessen James Joyce-szal. Ezen a kapcsolaton alapszik a Szombathelyen 1994-ben útjára indított, világszerte megünnepelt Bloomsday.

Whiskey-s üvegek

Barták Balázs egyetemi docens, a Savaria Irodalmi Műhely rendszeres látogatója a whisky-s üvegekkel teli falra mutatott. Van hozzá köze, de ne értsük félre: ez egy irodalmi gyűjtemény (éppen a Blomsday-hagyomány okán). Nos, tényleg igazán epikus.

Az est házigazdái Vincze Bence és Vincze Márton voltak, akik az előre kiadott feladatokat igyekeztek bevasalni a néhol szorgalmas, néhol feledékeny társaságon. De ez egy cseppet sem jelentett problémát: aki elfelejtette megírni otthon költeményét, az máris tollat és papírt ragadott – vagyis ne legyünk ennyire régimódiak: telefont – és készült is az alkotás. Az egyik téma a régmúlt szerelem volt, amelyhez tiltott szavakat is soroltak a feladvány készítői. Így biztosra mehettek, hogy mindenki el fogja kerülni a közhelyszerű megoldásokat.

Egy külön feladatban még tovább csiszolhattuk kreativitásunkat a költői képekkel kapcsolatban, ugyanis közhelyes témákra – mint például a kék az ég, vagy a forr a víz – kellett metaforákat, allegóriákat írni az adott kifejezések használata nélkül.

A műhely estjein ezekben a feladatokban nyilvánul meg igazán a csapattagok sokszínűsége: amikor hirtelen mindenki szóhoz jut, hangot kapnak azok a sorok, amelyekbe olykor sokkal több minden sűrűsödik, mint a hosszas gondolatfolyamokba.

Alkothattak a jelenlévők a nemrég megjelent apeva versformára is: az ötsoros vers minden egyes sora eggyel több szótagból kell, hogy álljon, egytől ötig. Az apeva formában írt vers olyan, mint egy fél piramis.

Vincze Bence mostanában sokat foglalkozik Tandori Dezső sakkverseivel. Ez a forma is némileg a számok, a matematika bűvkörében motoszkál. De ettől szép mindez: hogy az irodalom és matematika bizonyos pontokon összeér.