2018.04.01. 15:30
A tojásírásból hamar szerelem lett – Mesterien alkot a Gyöngyösfaluban élő hölgy
Valószínűleg minden családban festenek tojást húsvétkor. A tojásfestés azonkívül, hogy jó móka, nem különösebben bonyolult dolog.
Tamásné Geröly Mária nem csak húsvétkor fest tojásokat, hiszen az év bármelyik napján betoppanhatnak olyan rokonok, akik szeretnének egy mesterien megfestett tojást kapni Fotó: Unger Tamás/ Vas Népe
Kevés ember akad, aki érti a tojásírás tudományát
A vízben oldható festékpor hamar kékbe, pirosba, vagy zöldbe öltözteti a tojásokat, amelyeket megszáradásuk után az igazi profik még szalonnabőrrel áttörölnek, hogy szép fényes legyen. Ennyi. Azonban – ahogyan mindent – a tojásfestést is lehet professzionálisan csinálni. Az ország más vidékein – például Baranyában – sokan vannak, akik biztos kézzel viszik fel a tájegységükre jellemző mintákat a tojásokra, mifelénk azonban kevés ember akad, aki érti a tojásírás tudományát, az egyikük a Gyöngyösfaluban élő Tamásné Geröly Mária.
Nyolcévesen kezdte
Ő nyolcévesen mártotta először forró viaszba az írókát (fapálcikába szorított rézcső), és kezdett el rajzolni a tojásokra. Minden a tojásválasztáskor dől el. Alapvető elvárás a kiváló forma és sima felület, de az sem mindegy, milyen a tojás héjának színe. Mivel a Nyugat-Dunántúlon hagyományosan csak piros tojást festettek régen, ilyen mintákhoz mindig fehér héjút választ Mária, az szebben mutat. Ahol viasz éri a tojás héját, ott nem fogja be a festék, így száradás után kirajzolódik a minta. A hagyományos tojásfesték egy idő után kifakul, a ruhafesték azonban évtizedekkel később sem veszít az élénkségéből.
A tojásfestés szenvedéllyé, majd szerelemmé fokozódott
Mária az édesanyjától – akitől kézügyességét, kitartását, szépérzékét és népművészet iránti vonzódását örökölte – első kézből tanulhatta meg a tojásírás tudományát és a hagyományos motívumokat. Ma már messze száz fölött van azoknak a motívumoknak a száma, amelyeket ismer. Ahogyan teltek az évek, a tojásfestés szenvedéllyé, majd szerelemmé fokozódott. A ma már nyugdíjas óvónő több mint két évtizeddel ezelőtt: 1997-ben kapott népi iparművész címet, és az ötévente rendezett országos élő népművészet kiállításon négyszer kapott arany minősítést. Ugyan nem tartja számon, de több ezer lehet azoknak a tojásoknak a száma, amelyeket megfestett. Ha valahol lát egy hímes tojást, nem csak a táj-egységet azonosítja be tévedhetetlenül a mintája alapján, de a vonalvezetés stílusából jó eséllyel azt is megmondja, ki festette. A rendkívüli gyakorlat ellenére még vele is előfordul olykor, hogy hibázik. Mivel a hibát nem lehet korrigálni, egy lehetőség marad, ilyenkor valami újat kell kitalálni. Így születnek az új minták, amelyek amellett, hogy sokat megőriznek a hagyományos szimbólumokból, mint amilyen a szív vagy a tulipán, az alkotó jóvoltából mégis egyedivé lesznek.
