Vendégjáték

2018.05.28. 07:00

Egy fotel, két kanapé, három csodálatos nő – a leghúzósabb képlet 

Miközben csúcsra jár a WSSZ-évad, vendégjátékok színesítik a kínálatot. Itt járt például két előadással a budapesti Gólem Színház. Az egyik „férfidarab”, a másik „női”. Ez utóbbit láttuk. Három csodálatos (színész)nő, három generáció. Itt volt a színház alapítója, a Mamelosn rendezője, Borgula András is. 

Ölbei Lívia

 

A Mamelosn szerzője az ukrán származású, Kleist-díjas Marianna Salzmann, akinek darabjai – ahogyan a színlap mondja – népszerűek a német nyelvterület színpadain. A Gólem Színháznak köszönhetően a magyar közönség is megismerheti: az előadást öt éve mutatták be, azóta sokfelé játszották. A fordító: Varsányi Mari.

Fotó: Gólem Színház

Identitás-kereső történet a Mamelosn, több értelemben. Három nő együtt (férfiak sehol, illetve messze): ez a drámairodalomban is a leghúzósabb képlet. A kemény (vagy annak tűnő) Rahel – Huzella Júlia – New Yorkba készül tanulni, hogy anyjától és nagyanyjától távol végre tisztába jöjjön önmagával; a zsidóságával is. Clara – Kerekes Viktória – az anyja és a lánya között téblábol, se egyik, se másik viselkedésmintával nem képes azonosulni: ő már „igazi német”. A nagymama – Kiss Mari – túlélte a koncentrációs tábort, az NDK-ban vált kommunistává; most magnóra mondja az életét. Mivégre volt? Az intenzíven, halkan ragyogó előadáshoz a három színésznőn kívül nem kell más, mint egy fotel és két (összenőtt, kettészelt) kanapé. (Látvány: Galántai Zita.)

Ők hárman mélyen szeretik egymást, csak épp a mindennapok – sokszor azokat nehéz elviselni. A szeretet és távlatnyitás azonban elvezethet a megértéshez. Még akkor is, ha – ahogyan az előadás után rögtönzött közönségtalálkozón Kiss Mari mondta – a saját sorsát ki-ki maga cipeli: a történetek elbeszélhetők, de a fájdalom mindig személyes, át nem adható.

 

Ezek is érdekelhetik