Az újrafelhasznált vezetékekből szőtt tető alatt feltölthetjük a telefonunkat

A 6. Textilművészeti Triennálé kiállítóterébe Harmati Hedvig textiltervező Embermosó című munkáján keresztül léptünk, amely kókuszrostból készült csomózással, kefekötéssel. Az alkotó a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) végzett, annak doktori iskolájában témavezető, a Design Intézet textiltervező tanszékének tanszékvezetője. 2017-ben Ferenczy Noémi-díjat kapott kiemelkedő iparművészeti, ipari tervezőművészeti tevékenysége elismeréséül. A képtári beszélgetés kiindulópontjául az Embermosó című munkája szolgált, és abba az irányba ment, hogy nagyon sokféle lehet a „textil”.

A „kefeség” vonzza a megtisztulás, a mosás analógiáját. A szőnyegcsomózás alternatívája a kefekötés, nem én csináltam, de tudom, kik tudnak. A kefék szinuszgörbére nyírtak, egy kicsit az emberalakot is idézik. Ha erdőben vagy magas fűvel benőtt réten járunk, természetes a szálas anyagokkal való találkozás. Ezzel párhuzamos a kefeoszlopok közt járás, később további elemekkel bővül majd az installáció – mondta Harmati Hedvig, aki mindent textilnek tekint, aminek struktúrája van, legyen az akár egy drótháló. A textil elsődleges funkciója az volt, hogy megvédjük a testünket a hidegtől, ez más anyagokra is hatott, és maga a textil is új funkciókat vett fel. A textilnek mint tárgykultúrának megváltozott a környezete, a technikai-ipari háttér miatt beszűkültek a lehetőségei, más irányban viszont bővültek is, megváltozott a textiles gondolkodás. Ez új helyzetet teremtett Magyarországon, ahol a textiltervezés komoly múltra tekint vissza. A textiltervező a skandináv országok példáját hozta, ahol a mintatervezés ma is élő dolog, akár piac nélkül, anélkül, hogy termék előállítására törekednének.

Berecz Vanda iparművész a MOME bőrtárgytervező szakán diplomázott 2011-ben, saját műhelyét pár éve alapította. Pályája indulásához a lökést a Gombold újra! pályázat adta, ahol két munkájával is szerepelt. Új táskakollekciója friss, izgalmas, technikailag magas színvonalú, az utóbbi évek legjobb kiegészítői. Lírai ihletésű modelljeinek nevét és formáját egy-egy virág ihlette. Általában bőr kiegészítőket készít, itt a textiltriennálén mégis egy falitextillel szerepel, a címe: Zárvány – bőrhulladékból varrt, ragasztott mű.

A textiltervezés eddig nem állt hozzám közel, de volt egy nehezebb, depressziósabb időszakom, az segített összefogni a napjaimat, hogy megalkottam ezt a textilt – mesélte Vanda. – Felhalmozódott a műhelyemben a bőrhulladék, adta magát, hogy ezt fogom csinálni, kitaláltam hozzá egy moduláris rendszert. Terápia volt, mire elkészült jobban lettem. A monotónia kiemelt.

Harmati Hedvig azt fűzte hozzá, hogy csodálatos képesség az, hogy Vanda tudja a manuális képességét öngyógyításra használni. Ezen kívül fontos, hogy hulladékot hasznosított újra, a fenntarthatóság, az ökodesign, a recycling fontos szempontok voltak a tárlathoz. Ma már diplomamunkákat is írnak ebben a témában. Az újrahasznosítás kulcsfogalom akkor is, ha a textilművészet útját, jövőjét keressük, kibővítve a smart technológiák, a social design gondolatkörével. Terveztek már olyan kis kuckót városi parkban, amelyet újrahasznált vezetékből szőtt „textillel” borítottak, a textil új funkciót kapott: az ott üldögélő, megpihenő, feltöltődő emberek feltölthetik a telefonjukat is.