Cirákulum-sziget, mert kell egy hely

A Savaria karnevál hangos, elsodor, színe és szaga van; ilyenek – vagy legalábbis hasonlók – lehettek az ókorban meg még előbb a nagy határátlépések: mert tényleg minden évben legalább egyszer kell néhány nap, amikor minden a feje tetejére áll. És mégis: ebben a nem szűnő sodrásban a legszeretnivalóbbak minden évben azok a kis szigetek, ahol meg lehet pihenni, el lehet időzni. Szót váltani, hallgatózni. Ilyen szép kis szigetet csinált a Művészetek utcája (a hétköznapokban Kossuth utca) végéből a kőszegi Cirákulum zenekar szombaton délután.

Nem véletlenül hordozza nevében is a csodát (mirákulum) az együttes. Élhetünk a gyanúperrel, hogy Gelencsér Ildiéknek közük van az esőűző varázsláshoz: ahhoz, hogy szombaton végre cirógató napfényben (lásd még: Ciróka, Cirákulum) indulhattunk neki a karneválnak. De hát a Kőszegi Várszínházban is napi rutin az égkémlelés és az esőűzés. A sikeres várszínházi évad végeztével könnyű szívvel, szabad lélekkel léphetett színpadra Gelencsér Ildikó is a Savaria karneválon. Ahogy a Cirákulum-ajánló mondja, az együttes tagjai „nem professzionális zenészek, szabad idejükben, kedvtelésből játszanak, az »amatőr« szó eredeti értelmében: játszanak, mert szeretik a zenét”. Ami persze nem zárja ki, hogy jól csinálják: de milyen jól. A Cirákulum megzenésített verseket kínál, az együttes tagjai: Gelencsér Ildikó, Szarvas Péter, Török Miklós, Tompa Krisztián, Trifusz Péter. És amikor fölhangzott a Cseh Tamás-dal – „belőlem valaki útra vált” –, akkor egy pillanatra itt volt velünk megint Hollósi Frigyes is: teljes római vértben fi gyelt a felhők mögül. Vagy Béla kutyával kávézott valahol a közelben (hosszú, két cukor).